Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 6. szám · / · SZINHÁZI FIGYELŐ

Schöpflin Aladár: SZEGET SZEGGEL
Shakespeare-premier a Nemzeti Szinházban

Shakespeare utolsó színműveinek egyikét, mely általában nagyon ritkán szokott szinpadon szerepelni, nálunk pedig még sohasem került a színre, nagyon szép, gondos és ötletes előadásban mutatták be a Nemzeti Szinházban.

Annak, aki a darabot a mai közönség számára elfogadhatóvá akarja tenni, egy nagy nehézséget kell valamikép leküzdenie. Nem könnyű elfogadhatóvá tenni az Angeló kormányzó alakját és sorsát. Ez az alak ugyanis többé-kevésbé a Shakespeare körüli kor meséiből és rémdrámáiból került elő. Lehet, hogy a költő bizonyos aktualitást akar belevinni, a puritán képmutatásra akart benne torzító fényt vetni. Ez a motívum azonban ma már nem hat és Angeló feneketlen sötét gonoszsága, amely bűnt bűnre halmoz, mai felfogású néző számára még akkor is érthetetlen és érdektelen, ha az egészet játékos mesének képzeljük, amely az embereket két nagy pártra osztja, a tökéletesen jóra és a tökéletesen gonoszokra. A kegyetlen kormányzó, aki egy mindennap előforduló szerelmi hibáért halálra ítéli a derék Claudiót s aztán mikor ennek nővére kegyelemért könyörögni megy hozzá, ő maga sokkal nagyobb bűnt követ el, a kegyelemért cserébe az apácának készülő ártatlan leány szűzességét követeli s mikor azt hiszi, hogy ezt meg is kapta, mégis ki akarja végeztetni Claudiót, hogy ez utólag bosszut ne állhasson rajta, - nekünk teljesen hihetetlen alak. Shakespeare korának mesemondásához szokott közönsége elfogadhatta, de minekünk valamiféle magyarázó beállítás kell hozzá.

Hevesi Sándor, aki a darabot színre alkalmazta, ezt a nehézséget jórészt áthidalja anélkül, hogy a költő szövegén lényegbevágó módosítást tenne. Ő úgy állítja be Angelót, hogy puritán szigora jóhiszemű, ő csakugyan meggyőződésből mondja ki Claudió halálos ítéletét. Izabella szűzi szépsége olyan ellenállhatatlan hatással van rá, hogy érzékei fellázadnak. Hasztalan küzd kívánságával, bűnbe sodródik és aztán - egyik bűn szüli a másikat. Ezzel a fölfogással, melyet Palágyi Lajos egészen szokatlan beleérzéssel s a beszéd és gesztus elhitető plauzibilitásával tolmácsol, Angeló alakja némi emberi reliefet kap s az egész előadás erős tengelyre van állítva, a lazán szerkesztett és egyenetlenül kidolgozott darab, amelyben benne van Shakespeare genialitása, de jóval kevésbé van benne Shakespeare gondossága, szerkezetben is összefogottabbnak tünik fel. Ez annál inkább is kínálkozott, mert az Angeló-jelenetekben és csak ezekben van igazi dráma, erős lelki hullámzás, míg a többi jelenetek inkább csak mese-fonálra vannak felfűzve. De ezt a meseszerűséget is kellően hangsúlyozza az előadás a mellék-alakok játék-stílusban folyton emlékeztetnek az angol mesés könyvek alakjaira, ami bennük groteszk humoros vonás, az mindig érvényre jut. A mese és a dráma az ötödik felvonásban olvad össze, azokban az egészen szinpadi hatásra számított jelenetekben, melyekben a bölcs és jóságos fejedelem leleplezi a gonoszt és igazságot szolgáltat az üldözött ártatlanságnak. Az előadás erre a felvonásra különös gondot fordít.

A hangulathoz nagyon sokat adnak hozzá a díszletek, melyeknek szépségétől és frisseségétől a Nemzeti Szinház sok év óta elszoktatott. Most kivételes bőkezűséggel állították ki a darabot. A stílusos kosztümök jórészt újak és valóban stílusosak, az embernek mindig régi angol meséskönyvek jutnak eszébe láttukra. Különösen vidám és stílus szerinti Vaszary Piroska kosztümje, amely nemcsak az alak angolságát, hanem egész karakterét is kiemeli. A nagyszámu új díszletek, köztük különösen az első felvonásban az utca, a kolostor-kert, később a börtön, valamint a harmadik felvonás díszlete kitünőek, tökéletes hangulati keretet adnak a cselekvénynek. Tervezőjük, Kürthy György igazán elsőrendü díszlettervezőnek bizonyult ez első nagyobb munkájával.

A szereplők közül a már említetteken kívül ki kell emelni Tasnády Ilona finoman és gazdagon árnyalt játékát. Az alak, akit játszik, Izabella, úgy van beállítva, hogy könnyen túlságos szentimentalizmusra csábíthatná a szinésznőt, Tasnády Ilona ellent tud állni ezúttal ennek a csábításnak, gyöngéd és mégis erős vonalakkal körülhatárolt alakot visz a szinpadra. Abonyi Géza mint fejedelem fölényes és értelmes beszédével tünik ki s az utolsó fölvonásban kellően érzékeltetni tudja a fejedelem bölcs méltóságát. Bartos Gyula, Fehér Gyula, Lehotay Árpád, Mihályfi Béla, Környei Paula, Gyergyai játszanak még említésre méltó szerepeket.