Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 5. szám · / · IGNOTUS:
Ez nem gondolnám, hogy hamis kép volna e kecses, de éppen nem erőtlen emberről, költőről, művészről. Mert, mint a gyengédség, úgy még a gyengeség sem erőtlenség. S nem az, amit fentebb szándékos szóval érintettem: a kiszolgáltatottság sem. Van erő, mellyel a gazdája nem tud élni, mert nincs szíve hozzá, azaz hogy túlságos sok hozzá a szíve. Mint ennek a fajtának őse, Heine dalolja:
Wer ein Herz haf, und im Herzen
Liebe trägt, ist überwunden.
Aki szereti, vagy legalább megérti s megbocsátja azt, aminek fogyatkozásait látja s amiből vagy akitől rosszat vesz, az nem tud sem büntetni, sem védekezni. S a humor ennek a kiszolgáltatottságnak mosolya. A szatíra szadizmus, a humor mazochizmus. (Jókai, kinek humora oly bűbájos, a tipikus mazochista.) Vannak kevésbbé egységesnek tetsző, valójában teljesebb természetek, kikben egymás mellett megfér a szadizmus és a mazochizmus, néha a kegyetlen gyilkolás, néha a kiszolgáltatott tűrés, ami azért nem nehéz, mert a mazochizmus voltaképp visszájára fordult szadizmus, - aki valami oknál fogva nem tud bántani, az alája rendelkezik a bántásnak. Éppen Heine ilyen kettős természet, ilyen szadi-mazochista, aminthogy a zsidóban mind a kettő kitermelődött, az eredendő kiszolgáltatottságnál fogva, mely már az ősi haza, a kis darab Palesztina észak és dél közt utbaeső fekvésénél kezdődik, s amely a zaklatottságot átvetíti Jehovájára, a kemény és nyugtalanító hatalomra, kit, mint a káplárt, csak úgy lehet elviselni, ha szeretik. A diaspora hazátlan s rokontalan helyzete tovább örökíti a dühös bosszúvágy s a meglapuló tehetetlenség közt való e hánykolódást. Heine az a Shylock, aki követeli a maga eleven font húsát, de lirai verseket is ír. Gyakorabb azonban az olyan Shylock, aki nem Heine, s az olyan Heine, aki nem Shylock. Kevés olyan édes, tiszta, mindent észrevevő, de mindenhez csak mosolygó humort ismerek, mint a Heltaié. Tisztában van vele, hogy a légy szemtelen, de nem árt a légynek sem. Csak akkor jő zavarba, mikor a kanárit meg kéne védenie a macskától, holott a macskával is veleérez. Nehéz jónak lenni, - de az ember nem is azért jó, mert jó akar lenni, hanem azért, mert nem tud rossz lenni.