Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 4. szám · / · SZINHÁZI FIGYELŐ
1
A rostandi rímcsilingelésben résztvettek: Radó Mária, a Nemzeti Szinház őzikéje és Abonyi Géza, a Nemzeti Szinház tenoristája mint szerelmes pár. A két hálósipkás öreget Gál és Bartos játszották tökéletesen.
Lehotay Árpád komikai erőről tett bizonyságot, ami szerepére való tekintettel szép teljesítmény volt.
2.
De a dialógusra már reányomta bélyegét a modern időknek drámát bomlasztó szelleme. Courteline moliérei elképzelését kikezdi, szétzilálja, elbágyasztja: a finom pszichológia. Olyan motívumok szövődnek cselekményébe, amelyek alakjait sokrétűbbé, csillogóbbá, excentrikusabbá teszik, de megfosztják a darabot tiszta komikumától, az egyes helyzeteket teljes robbanóerejüktől. Courteline pszichologikus felbontásai valami fanyar bélyeget sütnek figuráira. Tragikomédiát ír, pedig őserejű komikus elképzelései vannak.
Érdekes jelenség s a dráma megbolygatott szellemének bosszúja: éppen a pszichologikus elmélyítés az, ami a Courteline-darabokat a kabaré-tréfa határára sodorja. A finomságok tompaszínű kontrasztján olyan dolgok, amelyek egyébként csak komikusok volnának, drasztikusoknak hatnak.
A Kamaraszinház előadását három kitünő szinész teszi lendületessé: Horváth Jenő (testben-lélekben eszményi Boubouroche), Aczél Ilona és Bartos Gyula.