Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 4. szám · / ·
A kedves, mosolygós kormányos a födélzeten egy igen csinos fiatal hölggyel beszélget, aki Lompalánkán szállt hajóra. Kíváncsian arra sétálok: több mint csinos, határozottan szép.
Légies, és mégis fiús testű nő, megható kis ovális arcocskával. Agyonkendőzött ez az arc. Szőke haj, mely lehet, hogy festve van, bár nincs az a csillogó festett színe. Édes, fanyar, fanyarul édes kis jószág. Ejnye, ez a kormányos.
A kormányos odahí, bemutat. Németül. A nő tört németséggel válaszol. Hangjában is van valami fanyar édesség. Bűbájos.
Szófiából jön, Londonba megy, Berlinen át. Táncosnő. Bolgár. Nem olyan, mint a bolgár nők. Puhább, nőiesebb. Budapesten akar vonatra szállni.
Lefelé jövet, ezelőtt két hónappal, megösmerkedett a kormányossal. Most kiszámította magának, hogy a Stellával mehessen. A kormányos szimpatikus ember, jól esik elmulatni vele.
Kérdezem, mért nem megy vonaton, mennyivel rövidebb az út. Helyette a kormányos mondja, hogy a bolgárok szívesebben mennek, amíg az időjárás engedi, a dunai expresszhajón. Hosszú utazás, igaz, de nem kell jugoszláv vízum. Nem kell áthaladni a nem nagyon kedvelt szomszéd országon.
A hölgy bocsánatot kér, még el kell rendezni a dolgait. Kabinja nincs, majd lent hál a közös fülkék valamelyikében.
- No, ezzel a takaros kis jószággal jó lesz behatóbban foglalkozni, - mosolyog ravaszul a kormányos. - Figyelmeztetem, hogy lefelé nem vittem vele semmire. Most szívesen foglalkoznék vele, de nincs annyi időm, hogy kitartással ostromoljam. Tegnap Rusztcsukban beszállt az a cseh asszony, hiszen megmutattam magának. Őrülten tetszik, de nehezen hajlik. Nincs kizárva, hogy erre a kis bolgár lányra szükségem lesz. De csak azért, hogy a másikat féltékennyé tegyem.
Bólogatok.
Édes egy teremtés. Nyugdíjas hivatalnok lánya, mondja a kormányos. Mit mondjak neki, mi érdekli? Táncosnő, istenem, az is hányféle. A Pavlova és a Wigmann, az Argentina és mulatók csillaga, revűk görlicéje.
Te édes, jó vagy-e még, vagy jó vagy-e már, nem önző már, hanem, mint ahogy a buja szemnek, úgy minden érzékünknek is kedvesen, egyszerűen és jóságosan engednéd át testedet?
Te édes.