Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 2. szám · / · FILM-FIGYELŐ
Szerencsés filmtéma, szerencsés feldolgozása Jules Verne regénye, telve az érzések és véletlenek szimpatikus romantikájával, a mesemondás szines tarkaságával, a mesemiliők látványos változatosságával. Minden, ami mozgalmas filmszerűségek kiaknázására hálás lehetőségeket nyujt: báli ünnepség a cári palotában, a tatárok lázadása, kalandos utazás, háborús felvonulások, várostrom, a tatár kán udvara és más hasonlók. Ugyanakkor a mese mélyén kedvesen és naivul, az époszok hite és etikája: a hősiességnek, hűségnek és szolidaritásnak felmagasztalása. Minden tehát, ami a mozi széles közönségtömegeinek kívánalma, ennek a kívánalomnak kielégítése anélkül, hogy az alantasig és hitványig kellene ereszkedni.
A túlfokozott szituációk, a túlfütött szenvedélyek, az elstilizált karakterek pedig mind kitünő alkalmak a rendezőnek arra, hogy telített és sűrített hangulatatmoszférákat igyekezzen elővarázsolni a képek szinesen rohanó sorából, a szinészeknek pedig éppen olyan kitünő alkalmak arra, hogy elmélyített figurákat próbáljanak megtestesíteni, megoldani azt a feladatot, melyet a film ró rájuk, hogy a romantikának és a realizmusnak egyesítését teremtsék meg.
A film rendezőjének, Turjanszkynak ez az új filmje, a Strogoff Mihály, tempóban, lendületben és erőben minden eddigi alkotását felülmúlja. Mint a Mosjoukine-filmek mind, a Strogoff Mihály is a film eddigi nagy eredményeinek szintézisét jelzi: az amerikai tempónak, az amerikai közvetlenségnek egyesítését az európai film magasabb szinvonalával, igazabb és emberibb erejével.
Turjanszky filmjének dinamikussága és szuggesztívitása nem kis részben a főszereplő
A mindenképpen jól sikerült filmben van néhány zavaró momentum. A kompon lefolyó harc - bár rendezésben ügyesen megoldva - és különösen a kormányzósági palotában lefolyó dulakodás izléstelen eltúlzását semmiféle filmromantika nem indokolja. Az amerikai “bunyófilmek" ostoba stílusa ez. Egy-két jelenet pedig oly primitívül volt megcsinálva, hogy csak a film összhatását rontja. Így a sebláztól gyötört Strogoff Mihály vizionálása a luftballonokkal vagy Irkutz ostrománál az égő olajáradat, persze vörösre anilinozva. Francia mintára meglehetősen gyakran láttunk kékre és barnára árnyalt giccses képeslaphatású jelenetet is a filmben.
Néhány lojalitástól és militarizmustól maszlagos felírásfrázis sem volt a film hasznára, még kevésbé a magyar felírások tolakodó, bárgyúan naiv illusztrációi.