Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 2. szám · / · SZINHÁZI FIGYELŐ

Kürti Pál: A HÁZI TÜNDÉR
Dickens - Taylor karácsonyi története a Kamaraszinházban

Dickens 1845 karácsonyán ajándékozta meg hűséges olvasótáborát a Tücsök a tűzhelyen című elbeszéléssel. Ez az írása nem nyúlt valami hosszúra, talán a lapkiadó nem sürgetett több heti folytatást, hiszen a dickensi elbeszélések megkomponálásánál ez volt a döntő szempont; a Tücsök vagy egy tucatnyi cirpelésre oszlik és a kedves mesemondó bizonyára ragyogó szemmel képzelte el, hogyan húzódnak olvasói a fölszított kandalló sarkába, hullatnak könnyet, kacagnak jóízűt meleg emberséggel megirt történetén.

De élt ugyanakkor egy Tom Taylor nevezetű ügyeskezű szinpadi mesterember, akinek sok sikere volt a londoni közönségnél, különösen idegen ötletből írt darabjaival. (Taylor úrról persze nem tudtam eddig semmit, hanem ad hoc utánanéztem egy irodalomtörténeti kézikönyvben.) Ez a Taylor alkalmasnak találta Dickens karácsonyi történetét arra, hogy szindarabot fabrikáljon belőle. A Nemzeti Szinház pedig alkalmasnak találta Tom Taylor három cirpelésre osztott darabját arra, hogy majd száz év mulva újból közönség elé vigye.

Nem tudom, mit szól majd a mai szinházjáró ember e naiv érzelgősségnek nehézkesen bogozott játékához, ami szinpadon a Dickens-elbeszélés. Csak azt tudom, hogy ma is szép, ha az ember fáradt óráiban a kandalló sarkába húzódhat egy Dickens-könyvvel. Minek a szinpadra ráncigálni ezt az aranyos mesemondót? Minek a rivalda lámpáival rávilágitani arra, hogy derűs polgári világban több a kedvesség, mint a művészet? De fáradt óráinkban a felszított kandallónál pihenni s lapozni egy Dickens-könyvben...

Száz előadás után is tiltakozunk ellene, hogy a magyar Dickenst a szinház elrabolja tőlünk.

Az igazi Dickenst is féltjük. Féltjük a szinháztól, amely annyira leleplezheti, hogy a kandalló sarkában - Isten elől bújva - sem merjük többé olvasni.

Pedig a Kamaraszinház leleplezésében sok a kedvesség. Mondjuk azt, hogy a szinpadról igazi dickensi hangulat áradt? Ezzel azt ismernők el, hogy egy pár kedves Punch-figurinnak a felvonultatása, meg a régi Nemzeti Szinház díszletraktárából áradó tradiciós enyvszag, a tücsök cirpelését aláfestő családias zene átmentést jelent eposzból drámába. Egyébként és Dickenstől függetlenül jól játszottak hálás szerepeket (mert a naiv szerepben telik csak igaz öröme a komédiásnak): Somogyi Erzsi, Váradi Aranka, Radó Mária, Vaszary Piroska, Vándory Margit, Kiss Ferenc, Forgách Antal. A gaz Thakletont Sugár Károly adta; úgy nézett ki, mint a londoni polgárnak öltözött Belzebub és nála talán koncedálhatjuk, hogy igazi dickensi gonosztevő-báb volt.

A Taylor-darabot Huszár Imre fordította; magyar keresztségben A házi tündér nevet nyerte.