Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 2. szám · / · IRODALMI FIGYELŐ
E könyv oly nagy anyagot ölel föl, hogy természetszerüleg vázlatosnak kell lennie. Mert a szerző nemcsak a liberalizmus elméletét akarja adni, sőt nemcsak az elmélet kialakulását, hanem a liberális politika történetét is az összes fontosabb államokban. De viszont bajos volna elhagyni valamit ebből a három tárgykörből, amely oly szorosan függ össze.
Ami a földolgozás módját illeti, e könyv két okból érdemel figyelmet. Először azért, mert a szerző oly olvasottsággal és politikai tájékozottsággal fog föladatához, amilyen a mai magyar publicisztikában több mint ritka. Végre egy magyar publicista, aki elsőkézből ismeri Milton Locke, Wilhelm von Humboldt, John Stuart Mill és a többi klasszikus politikai író műveit. Másodszor pedig azért, mert a szerző nem csupán egyéni nézeteket képvisel, hanem teljes egészükben magáéinak vallja a Kossuth-féle liberalizmus hagyományait. Vagyis oly íróval állunk szemben, aki teljes tudományos apparátussal képviseli a tradicionális magyar liberálizmust, akinek politikai ősei Kálvin és Milton, Bocskay és Rákóczi, de legelső sorban Kossuth Lajos.
Teljesen egyetértünk a szerzővel, hogy a liberalizmus még távolról sem fejezte be szerepét. Talán helyes lett volna, ha a szerző úgy formulázta volna meg ezt a véleményét, hogy a liberalizmus nem egyenlő a liberális párttal és hogy abból, hogy pl. Angliában a liberális párt egyelőre gyöngül vagy gyöngülni látszik, még nem következik a liberális eszmék vagy liberális irányzat gyöngülése. Sőt ellenkezőleg minden elfogulatlan szemlélő csak azt konstatálhatja, hogy Angliában a liberalizmus soha oly erős nem volt, mint ma. Lloyd George nemrég mondott beszédében utalt arra, hogy a munkáspárt époly nyomatékosan tiltakozik a bolsevizmus vádja ellen, mint a konzervativ párt a reakciósság vádja ellen, a valóságban pedig mindketten a liberalizmus programmját és eszméit sajátítják ki, mert jól tudják, hogy az angol tömegek érzelmileg liberálisak. A helyzet ma Angliában tényleg az, hogy a liberalizmus mindhárom pártban csaknem egyformán erős és csak árnyalati különbségekről lehet szó. Amily mértékben válik egy eszme általánossá, természetszerűleg oly mértékben válik fölöslegessé az eszmét képviselő párt.
A szerző politikai műveltsége jelét kell látnunk abban, hogy az önkormányzat kérdésének teljes fontosságát átérzi, hogy azt írja (65. l.): «A valódi demokrácia nem is valósítható meg egy nagy birodalom kormányzatában, hanem csak a községekben, a kerületekben.» A szerző ezt a nézetét Magyarországra is alkalmazza és joggal fájlalja a vármegyei önkormányzat hanyatlását.
Általában véve «A Liberalizmus Magyarországon» c. utolsó fejezet a mű egyik legfontosabb és legsikerültebb része. Teljesen egyetértünk vele, amikor szembeszáll azzal a nézettel, mintha Kossuth tisztán érzelmekre ható szónok lett volna és azt hangoztatja, hogy a leggyakorlatibb érzékkel bíró és legnagyobb koncepciójú magyar politikai lángész volt. Nagyon is indokoltnak találjuk a magyar etatizmus elleni ilyféle feljajdulásait: «Minden a világon állami föladat: taníttatni és nevelni kell a gyerekeket, tegye meg az állam; drága a bankhitel, rosszul megy a tőzsde, segítsen az állam. És valóban tőle várják a kereskedők és gyárosok profitjuk emelkedését, az apák fiaik boldogulását és jövőjét, a középiskolás tanulók, az egyetemi hallgatók biztos jövőjüket és ebben a szétmarcangolt társadalomban egyetlenegy dolog van, amiben mindenki egyetért, az, hogy minden bajunkon csak az állam segíthet.»
A legtöbb kifogás az Egyesült Államokról szóló rész ellen tehető. A szerző nem veszi figyelembe az északi (New England) és a déli (Virginia) államok közti ellentétet. George Washington ideálja nem a demokratikus államfő volt, hanem az angol királyok, amikor fényes négyesfogatban hajttatott a Fehérházba és csak amikor az északi demokratikus erők jutottak hatalomra, lett olyan elnöke az Úniónak, aki tüntetőleg maga hajtott egyfogatú kis kocsiján a Fehérházba és személyesen kötötte lovát egy oszlophoz. És ha a szerző talán túlságosan ragyogó szinben látja Amerika eredeti demokráciáját, viszont egészen helytelen az a nézete, amikor minden későbbi változást a demokrácia romlásának tekint.
De egészben véve e munka nyereség a magyar irodalomra nézve és nagyon alkalmas arra, hogy a liberalizmus helyes megértéséhez hozzájáruljon, tekintet nélkül az olvasó szubjektív politikai nézetére.