Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 1. szám · / · KÉPZŐMŰVÉSZETI FIGYELŐ · / · RABINOVSZKY MÁRIUS: RIPPL-RÓNAI INDULÁSA

RABINOVSZKY MÁRIUS: RIPPL-RÓNAI INDULÁSA
IV.

Miképpen módosult volna az első magyar szecessziós mozgalom, a nagybányai, ha a kivonuló fiatalok között Hollósy és Ferenczy mellett ott lett volna Rippl-Rónai is? Valószínű, hogy Rippl-Rónai gazdagította volna, modernebbé, de talán azáltal, hogy még nem igen értették volna meg - zavarosabbá is tette volna a nagybányai munkát.

A formaösszefoglalás tendenciája már kezdettől fogva ott lappangott ugyan a nagybányai törekvések mögött, de az érdeklődést a kilencvenes években még Bastien-Lepage kissé stilizált rusztikus valőr-naturalizmusa kötötte le.

Így a «szintézis» fogalma (és műszava) nem akkor jutott el Magyarországra, amikor az, röviddel megszületése után, Rippl-Rónai «Mme Leroi de Tilleul» című képén már kiváló szemléletességgel öltött testet, hanem csak tizenöt évvel később, amikor Ferenczy Károly, hasonló problémákon tépelődve, kisajátította a «szintézis» szót és azt geniális egyénisége eleven tartalmával töltötte meg.

Rippl-Rónai első budapesti kollektív kiállítása 1895-ben (Sima Ferenc lakásán) a művésztársadalomra, úgy látszik, hatás nélkül maradt. Ez érthető, hisz a fiatalok legjava akkoriban a külföldet járta.

A döntő sikert idehaza a Könyves Kálmán-beli kiállítás hozta 1906-ban.