Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 1. szám · / · KÉPZŐMŰVÉSZETI FIGYELŐ · / · RABINOVSZKY MÁRIUS: RIPPL-RÓNAI INDULÁSA

RABINOVSZKY MÁRIUS: RIPPL-RÓNAI INDULÁSA
I.

A szecessziós mozgalom mélyen gyökerező európai jelenség volt, mely eredetében a 18. század végére megy vissza. Párisban 1890 körül érvényesült a szecesszió, érvényesültek azok a mozgalmak, melyek a formaösszefoglalás jegyében állottak; még pedig a következő közvetlen előzmények után:

A hetvenes évek végén működött közelismerés közepette Puvis. Ugyanekkor már teljesen kialakította szintétikus stílusát, de félreismerten, kevesek által becsülten, Cézanne. A nyolcvanas évek végén Bernard felállítja a «cloisonnisme» téziseit, az ösztönös és geniális Gauguin Martiniqueből visszatérve, megteremti új stílusát és ugyanekkor éli van Gogh művészi pályája tetőpontját és hirtelen zuhanását. Mozgalmat csak Gauguin teremt: a Pont-Aveni iskolát 1899-ben, mely a «cloisonnisme»-t és a «syntétisme»-t indította útnak. A pont-aveniek egyike, Séruzier, erős propagáló egyéniség, plántálta át a pont-aveni eszméket a Julian-szabadiskolába, ahol akkoriban mindazok gürcöltek unalmasan beállított aktok előtt, akik az akadémia és az akadémikus irányok nyűgétől akár művészi, akár kényelmi okokból irtóztak. Így alakult ki egy tán húsz művészből álló társaság, mely a három nagy vezéren - van Goghon, Cézanneon és Gauguinen - kívül, a szecessziót maga köré kristályosította. E húsz művész egyike volt Rippl-Rónai József.