Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 1. szám · / · IRODALMI FIGYELŐ
Ezer sűrű oldalon időrendben nyolcszázhuszonöt levél-, cikk- és emlékiratrészlet, melyekben vagy kétszáz kortárs: rokon, barát és ellenség, ismerős és tisztelő emlékezik meg Heinével való személyes találkozásáról.
Minden találkozásnál más-más a helyzet, hangulat, világítás, az érzelmi és értelmi kapocs, Heine érzékeny idegrendszere mindenkire másképpen reagál, s kiki azt a Heinét írja le, akit ő ismer, a közlemények jórésze tehát elfogult - sőt olykor szándékosan meghamisított - egyoldalú pillanatfelvétel. (Hogy parányi, de szembetünő példán mutassam: akadnak, kik Heine világosszőke fürteiről írnak, mások sötétszőkének vagy világosbarnának látják; de vannak, kik barna vagy éppen fekete hajáról beszélnek!) A könyv varázsa abban rejlik, hogy ez ellenmondó, de egymást kiegészítő pillanatképek vibráló emlékéből - mint impresszionista kép összeolvadó szineiből - hogyan bontakozik ki mégis Heine alakja a maga eleven teljességében. S hogyan rajzolódik ki lassanként környezete és egy szélesebb, mélyebb háttér: a korabeli Páris, utcái, híres épületei, irodalmi, művészi és politikai légköre, s halványan a távoli Németország elmosódó körvonalai.
Látjuk Heinét a Palais Royal olvasótermeiben, amint mohón keresi a német ujságokban, hogy mit írnak róla; találkozunk vele a Rue de Rivoli árkádjai alatt: a Louvre-ba megy, hol Sainte-Béuve-vel karonfogva nézi a tavaszi tárlatot; elkísérjük Heinrich Laube-vel George Sand-hoz, kinek Chopin éppen feketekávét főz; résztveszünk a reggelin, mikor Eugene Sue-vel és Balzac-kal órák hosszáig politikai kérdésekről beszélgetnek; látjuk otthonában amint Kertbeny Petőfi-fordításokat olvas fel neki...
Alig van a korabeli német és francia szellemi életnek kiváló alakja, ki - ha csak pillanatnyi megjelenésével is - ne tenné teljesebbé a korképet. (Hogy csak pár nevet említsek: Hebbel, Grillparzer, Ranke; Meyerbeer, Berlioz, Liszt; Marx, Lassalle; Andersen, Gautier, Musset stb.)
S Houben könyve oly gazdag és teljes gyüjteménye Heine nyilatkozatainak az irodalomról, művészetről, vallásról, politikáról, társadalmi kérdésekről, önmagáról és másokról át meg átszőve ismert és ismeretlen Heine-adomákkal és Heine-mondásokkal, - melyek itt gyökerestül, termő helyükön jelennek meg - hogy szinte összes műveinek kiegészítőjéül tekinthető.