Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 1. szám · / · IRODALMI FIGYELŐ

Boros Ferenc: Giovanni Rosadi: Jézus pöre
Révai-kiadás: 1926

Ha a társaságban új embert mutatnak be, egy pillanatra minden szem érdeklődése s asszonyos kíváncsisága az ismeretlenre tapad; mi a neve, a név milyen új arcot jelez, az arc mögött milyen furcsa és titokzatos élet búvik meg, milyen örömök, háborgások és igyekvések, dühök és szenvedélyek?

Az irodalomban százszorta fontosabb és izgatóbb ez a kérdés s nekem egy nálunk eddig teljesen ismeretlen irót kell bemutatnom, Giovanni Rosadit, akinek a magyar kultúra már csak halála után nyujthatja ime az elismerés elégtételét.

A kiváló toscanai író, aki a firenzei fórum messze híres büntetőjogásza volt, mint liberális képviselő s szépművészeti államtitkár is megőrizte működésében azt az előkelő szellemet, melyet szűkebb hazája nagy emlékei parancsolólag írnak elő. A Jézus pöre a legragyogóbb toscanai szellem alkotása.

A Cristológia irodalma ma már oly óriási, hogy Renan, Strauss s a többiek után az is érdem, ha valaki csak egy részletkérdés tudományos megvilágitására szoritkozik. Itt azonban egész másról van szó. Giovanni Rosadi a büntetőjogász szemével nézi a Jézus-pör világtörténelmi eseményét s a kitünő író alkotó zsenialitásával rekonstruálja a kereszténység kezdeteit s e bűnper tárgyalásának lefolyását. A kitünő firenzei író végső következtetése az, hogy Jézus keresztrefeszítése nem egyéb, mint egyszerű politikai gyilkosság, melynél a mózesi törvény szigorú rendelkezéseit épúgy felrugták a csodálatos próféta s az új rabbi elvakult ellenségei, mint a római perrendtartás alapvető elveit az a hitvány helytartó, aki a római törvény és méltóság reprezentánsa volt 29-ben Jeruzsálem városában.

Ezt a tételt a képzett büntetőjogász széleskörű ismereteivel s más kiválóságok fölemlítésével támasztja alá, ugyhogy a kötet nemcsak egy kitünő tudós elméletének grandiózus hangszerelése, de szintézise a Cristológia mai tudományos állapotának is. Kitünő jellemző erővel megáldott iró, pompásan komponál; egy-egy alak beállítása, egy-egy fejezet képszerű összefogása mind arra az íróra vallanak, aki nemcsak a római jog kódexeiben érezte magát otthonosan, de azok közt a vásznak, márványok közt is, melyeken Giotto, Pisano, Fra Angelico ecsetje, vésője dolgozott.

Hosszas volna, hogy a Cristológia beláthatatlan, végtelen területén megállapítsuk, miben áll Giovanni Rosadi könyvének páratlan eredetisége még olyan elődök után is, mint Renan és Strauss, akikkel különben elég sok helyütt vitába száll.

Bizonyára egészen újszerű az a beállítás, amelybe Rosadi az egész történetet helyezi, ahogy Jézus élete a korabeli szekták szomszédságában kifejlődött s áldozatul esett a vallási és osztályelőítéleteknek. Egyes alakok beállítása, mint Keresztelő Szent Jánosé vagy különösen Pilátusé s magának a főalaknak, Jézusnak a megmintázása valóságos remekelésszámba megy. A háború utáni időkben nemcsak nálunk, de külföldön is valóságos divat lett felhánytorgatni a liberalizmusnak politikai tévedéseit az egész XIX. század alapvető hibáját, az egyéni szabadság túlhajtásából származó bajokat. Természetesen ezek a nagyhangú kritikusok elfelejtik felsorolni minden emberi munka csökevényei mellett a XIX. század ragyogó alkotásainak egész sorozatát. Giovanni Rosadi az a liberális gondolkodó, aki munkájában, egész gondolkodásában azt a szellemi arisztokráciát, emberi tisztaságot képviseli, amit szűkebb hazája, Toscana s Firenze jelent a tudományban, művészetben és irodalomban. Csak a meggyőződésnek ez az előkelősége adhatja meg neki azt a bámulatos biztonságot, amellyel nyugodtan, bátorsággal jár-kel e sérthetetlen téma nehézségei közt, anélkül, hogy bárhol megalkudna vagy akár a pietást oktalanul megsértené. És itt akarva-akaratlan véresen aktuálissá válik a mai Európa földúlt állapotában ez a könyv, bármennyire a legszigorúbb tudományossággal íródott is. Az ember megdöbben, mikor ennek a kiváló büntető jogásznak véleményét hallja az igazságszolgáltatásról, ha arra gondol, hogy az egész kontinenst szétszaggatta a politikai gyűlölség s a különböző országokat ma is sanyargatja a társadalmi egyenetlenségekből származó viszálykodás. Mindezekre a bajokra gyógyító orvosság, vigasztalás, egyben útmutató is a nálunk ismeretlen olasz író szép könyve, amely a latin histórikusok hagyománya szerint nemcsak alapos, de élvezetes is, mindig érdekes, mindig meggyőző, mindig magával ragadó, mert tele van hittel és vérrel.