Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 24. szám · / · Figyelő · / · Film-figyelő

Hevesy Iván: George O'Brien

George O'Briennek, az ír származású amerikai filmszínésznek művészi karrierje az elmúlt két esztendő alatt bontakozott ki, gyorsan, amerikai tempóban. A "Tűzparipa" c. filmben tűnt fel, további sikereit a "Szabadság, szerelem," "A mindenki asszonya" "A tánc királynője" és a "Rohanó áradat" jelezték.

Ma egyike az amerikai film legnépszerűbb férfiszínészeinek, akit újabban az amerikai közönség, mint Valentino "utódját" kezd emlegetni. Akik rossz véleménnyel voltak a "nagy Valentino" színészi képességei felől, azok kedvezőtlen jelnek tartják O'Briennek ezt a kandidálását. Pedig ő, eddigi filmalakításai után ítélve igen komolyan értékelhető színészi tehetség és ha meg tudja óvni magát a giccses szépfiú-beállításoktól, mint színész még többre is viheti, mint sokat emlegetett elődje.

Valentino és O'Brien szépségének összemérését legjobb, ha a filmmel kapcsolatban oly sokat emlegetett varró- és masamódlányokra bízzuk. Bizonyos azonban az, hogy az arckülönbség mögött színészi karakterkülönbség rejtőzik. Valentinóban sok líraiság volt, szentimentális lágyság, feminin puhaság. Egyéniségéből, ennek játék-megnyilvánulásaiból mindig kiszűrődött valami az európai idegkultúrából, a román fajoknak minden látszaton túl mégis csak passzív temperamentumából. Annak ellenére, hogy rendezői igyekeztek mindig aláhúzottan férfias attitűdökben állítani fel figuráját.

George O'Brien férfiasabb, markánsabb és keményebb. Egyszerű és józan angolszász, kevesebb hajlammal az álmodozásra, többel a cselekvésre. Az európai differenciáltságnak és dekadenciának nyoma sincs benne. Csupa egészség.

Az amerikai ember ma még primitívebb embertípust képvisel, a primitívségnek hátrányai mellett ennek nagy előnyeivel: szkepszis nélkül való aktivitás, egészséges naivitás, spontán erő. Érzelmessége is a naiv emberé. Közel jár benne a stupiditáshoz a mi rafináltan mérő, illúzióktól fosztott európai szemünkben.

Talán nem a jövő embertípusa az amerikai, de mindenesetre az erősebb mai emberé. Mentesebb a szellem és a lélek betegségeitől, mint a kultúráktól terhelt európai. Frissebb és gyermekibb. Barbárabb.

Ennek az amerikai embertípusnak remek példánya George O'Brien. Mint a filmtörténetek hőse elidealizálva reprezentálja ezt az új embert. Színészi eszközeiben pedig a legnagyobb teljességgel adja az amerikai színész képességeinek legjavát: mélyebb és ritkább lelki emócióktól mentesen maga a megtestesült bensőséges egyszerűség és cikornyátlan közvetlenség.

Amerika emberideáljának százszázalékos megvalósulását fogja megtalálni, ha csakugyan Valentino üresen maradt trónjára ülteti O'Brient.