Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 24. szám · / · Figyelő · / · Zenei figyelő

Péterfi István: Bartók Béla szerzői estje

Bartók Béla múlt heti szerzői estjére kalauzoltam a német kultúrának egyik jelentős személyiségét, a nemzetközi zenei viszonyok nagyon tájékozott ismerőjét és munkását. Bécsből jött a zseniális magyar zeneköltő friss opusainak bemutatójára és nagyon csodálkozott, hogy kérdezősködésére a magyar zenei korifeusok közül a hallgatóság sorában csupán a Psalmus Hungaricus világhírű poétáját, Kodály Zoltánt mutathattam meg. Zeneművészeti főiskoláink kényelmes tanári páholyaiban a hatvantagú nagytekintetű testületből alig volt látható valaki és igen csekély kivétellel hiányoztak a földszintről is azok a szerzők, előadók és tanítók, kiknek nyugati barátom felfogása szerint legelemibb kötelessége lenne és egyben legtermészetesebb vágya kellene hogy legyen, hogy bármilyen zenei irány szögletéből felfigyeljenek legnevezetesebb honfitársuk premierjeire. Nem akartam neki megmondani, hogy a mi vitáink azért harcok, mert csak jelszavakra és nem érvekre vagyunk kíváncsiak és hogy a nagy "Béla Bartók" itthon nem "fenség", csak "északisark, titok, idegenség". Talán jó is volt, hogy kiábrándító ouvertürrel nem zavartam a vendég hangulatát, mert a koncert fináléja hatalmasan rácáfolt. Kipirult arcú fiatalok százai állották körül a hosszú est végén a pódiumot és a lesötétített terem is lángolt, ahogy lelkesedéssel hívták, ünnepelték a mestert. Ők értik ezt a nyelvet, érzik, lázasan sóvárogják új hangjait. És a zongora utolsó akkordjai már úgy szóltak, mint egy induló kemény ritmusainak dübörgése. Induló... valahová előre...

*

Az a sejtésünk, hogy a legújabb zene nagy egyesülete az International Society Of New Music tiszteletreméltó célkitűzése, rendkívüli befolyása, kitűnő adminisztrálása és nagysikerű évi kongresszusai, koncertsorozatai dacára sem tudja teljesíteni hivatását és kebelében hamarosan tisztulási folyamatnak kell megindulnia. A tehetségtelenségnek, akarnokságnak olyan uszályát vonszolják újabban a különböző nemzetek fiók-csoportjai, hogy a helyes kiválasztás egyre nehezebb lesz, a zeneünnepek parádés felvonulásai pedig még kevésbé hozhatják meg az egészséges szelekciót. A múlt évi prágai és velencei, az idei zürichi Musikfestek tanulságait érdemes lesz mielőbb levonni, mert azt a fényűzést, hogy a maradiak jól kiépített bástyáinak ágyúzása mellett a haladók egyedekre szakadva egymás ellen is védekezzenek, semmiképpen sem lehet megengedni. A között az egy-két név között, mely előtt fenntartás nélkül tisztelettel hajol meg az Internationale-ban mindenki, az élen tündököl a Bartóké. Szerzői estjének jelentősége tehát túlemelkedik a budapesti hangversenykereteken, az idei pedig három fontos bemutatójával, itthoni rendkívül intenzív hatása után, kétségtelenül a legszélesebb külföld érdeklődésére is számot tart.

*

A műsort a Falun című tót népdalátírások ciklusa nyitotta meg. Öt dalt (Szénagyűjtéskor, A mennyasszonynál, Lakodalom, Bölcsődal, Legénytánc) foglalt sorozatba a komponista. Két variációban készítette ezt a művét, az elsőt egy női hangra és zongorára képzelte (ennek volt most az első előadása,) a másikat - négy női hangra - (két mezzoszoprán, két alt, kis zenekari kísérettel,) a közeli hetekben Komor Kamarazenekara előadásában fogjuk hallani először, miután Amerikában szintén még e hónapban meglesz a bemutatója. A páratlan szép dallamanyag kísérete a motívum-anyagból szövődik és ezért fonódik szerves egésszé a népi anyaggal. Ékkövek remekbe ötvözött foglalatban. - A másik újdonság egyik legfrissebb opusa, a Zongoraszonáta, nemcsak főhelyet kíván Bartók zongoraszerzeményei között, de egyben új periódus kezdetét jelenti. Itt jelentkezik először nagy formában a kotrapunktika, melyet kisebb darabokban már megízleltetett. Ez a kontrapunktika élesen különbözik régebbi műveitől, így például az első kvartett ellenpontjától és inkább Bach többszólamú stílusára emlékeztet. Magával ragadó erejű utolsó tétele, az "All'ungherese", izzó hatású. - Harmadik premier a kis zongoradarabok (Három párbeszéd, Csörgőtánc, Menuetto, Dal, Induló, Preludió, Szabadban, Az éjszaka zenéje, Síppal-dobbal) bemutatója. Ezekben a bravúros szerzeményekben van némi visszaérzés az első Bartók-hangulatokra, melyeket most kiforrottabb motívumaival telít meg és plasztikusabbá emel. Újabb fázis közöttük a Szabadban és Az éjszaka zenéje címűek, melyek impresszionista festmények, de színkeverésük pregnáns és teljesen egyéni. - A régi opusokat öt Ady-dal és a Csíkmegyei népdalfeldolgozások képezték. A népdalokat már többször hallottuk, de az Ady-dalok tulajdonképpeni bemutatójának ezt az estét kell tartani, mert tudtunkkal eddig csak egy-két meddő kísérlet történt arra, hogy a közönséghez közel hozzák őket. Bartóknak egyetlen műdalsorozata ez a kompozíció, az énekhang és a zongorahang teljesen újszerű hanghatásokat produkál s zenéjének a versekkel való kapcsolata elmélyítő érzéki kifejezője a költő hangulatainak. Két kongeniális lángelme ihletett találkozását érezte meg a hallgatóság és az "Ágyam hívogat" énekének megrázó hatása fölemelkedett a koncertélvezet múló gyönyörűségétől egy páratlan művészi élmény örök emlékébe.