Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 24. szám · / · Figyelő · / · Irodalmi figyelő
Évek óta nem olvastam ilyen szép könyvet. Talán Knut Hamsun "Viktoriá"-jához áll legközelebb.
Mintha a szerelem új fogalmazást kapott volna benne. Pedig ez milyen nehéz! Hiszen annyit írnak a szerelemről! Papír és érzés rettenetesen összekeverődött. A szerelmesek az írók fogalmazásait mondják. Az irodalom egy óriási szerelmi tanácsadó, melynek közkeletű frázisait számtalanszor ismétlik. S még a jó írók is, ha csak hirtelen új élmények nem sugallnak ihletett szavakat, nehezen tudnak valami új, megvilágító dolgot mondani.
Bunin egészen szűzien beszél a szerelemről. Mintha ő maga volna Mitjá, a diák, aki számot ad arról a csodálatos, édes, mérgező érzésről, mely ha szerencsétlen körülmények folytán végleg elhatalmasodik, mint súlyos nagy betegség, halállal is végződhet.
Valami van ebben a szerelemben, ami a férfiszerelmek magyarázatát adja - anélkül, hogy a szerző rámutatna. A szerelem titokzatos keletkezése és kifejlődése ez, csaknem függetlenül attól a nőtől, aki köré az érzés kristályosodott. Mit tudja azt Katja, ez a súlytalan diákkisasszony, akiből száz és ezer szaladgál a világban, mit tudja, hogy mit érlelt fel e fiatal fiú szívében! A nő imádatát, az örök vágyat, az erotikus álmokat, melyek a legfinomabb érzésekké szublimálódnak, mert amit egy kék vagy barna szempár, a hang csengése, egy vonal az arcon, a haj színe, a járás kelleme megindít s egy nő felé terel, az a lassan felhullámzó érzés nem is a Katjáknak szól, hanem a nőnek, akit rögtön átformál a fantázia, mert sohasem lehetünk objektívek velük szemben. (S ezért vannak a borzasztó csalódások.)
Ugyanezt a hatást teszi-e a férfi is a nőre? Fizikai különbözősége már elég ahhoz, hogy más szemmel lássa - s a másik nem iránti titokzatos vonzások központjává tegye? Vagy: a nő tudja objektíven látni a férfit?... Behozhatatlan előny.
Bunin szép könyve nem egyéb, mint a szerelem leírása attól kezdve, amint egy nőn keresztül kozmikus erővé válik.
Nem több mint százhatvan oldal az egész könyv... s mégis ritkán írták meg a szerelem kimerítőbb lélek- és kórtanát.
Minden sora valóságnak hat és milyen üdítő ez a valóság.
Az is nagyszerű benne, hogy Mitja egyre növekvő érzése, melynek veszélyes jellegét először még nem is veszi észre, mennyire felfokozza a szem és a lélek érzékenységét s milyen tüzes színt kölcsönöz az egész világnak. A tájék, a kert, a természet, a fák, a levegő, a nap, a hold állandó tündéri színjátéka kigyullad körülötte. A könyv a legszebb tájképek leírását adja: így érezteti a szerelem hatalmas voltát.
Sokáig zeng bennük a könyv. Fáradt érdeklődésünk feléled és új, szép szenzációk után vágyik.