Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 23. szám · / · Figyelő · / · Szinházi Figyelő
A hős, kinek hajója egy pohár vízen hánykolódott, révbe fut a darab végén: egy hölgy akadt, aki megjegyezte magának, hogy a szegény, félszeg tanárember két cukorral szereti a teát, a lágy női kezek belehullatják az aranyló nedvbe a két csillogó kockát és Dr. Nikodémusz - akinek neve a kora-reneszánsz mágusaira emlékeztet - megmenekül az ördögtől, akivel csaknem paktumot kötött.
Mert a dolog így esett: Dr. Nikodémusz középiskolai tanár, kaucsukkézelői erősen kilógnak keshedt zsakettjéből és az osztályában nem tud fegyelmet tartani. Huszonnyolc éves, nővel még sohasem volt dolga, ugyanis a nők férfitól mindent elbírnak inkább, csak félszegséget nem. Milyen igazuk van. (Uray Tivadar a naturalista színész minden rekvizitumával állítja elénk a slemilségből szűz férfit és a néző ráemlékezhet, hogyan hánykolódik ágyán, buja álmoktól korbácsoltan, az Anatole France szerzetese a Pingvinek szigetében. És hogy mi szokott az ilyesminek vége lenni: életben és irodalomban.) Két leány összeesküvést sző a tanár úr ellen: elhitetik vele, hogy egyikük szerelmes belé s midőn kiderül a durva tréfa, a mimózalelkű ember ellenálló képességének legvégső határához ért. Elhatározza, hogy öngyilkos lesz. Egy angol regényben olvasta, hogy ilyenkor az ember az ördögnek ajánlja lelkét és az ördögöt Old Man-nek nevezi. Az angolszász ördögnek faluhelyen, szülőföldjén ad találkozót és a helybeli fogadó külön szobájában éppen halántékához emeli a revolvert, midőn betoppan valaki: egy iszákos orvos, aki itt ütötte fel Éjjeli Menedékhelyét és Ulrik Brendel maszkjában jár. Ez a fura ember elvi okoknál fogva kicsavarja az életunt tanár kezéből a revolvert, de helyette mérget ad neki. És Dr. Nikodémusz, aki, sajnos, pedagógiát is tanult, ajkához emeli a méregpoharat; ám megkondulnak a húsvéti harangok és az angyalok kórusa énekli:
Christ ist entstanden...
Azaz dehogy: karácsony van és a helybeli harangok hívnak éjféli misére s csak egy rozzant gramofon nyekergi: Mennyből az angyal. Nikodémusz kezéből amúgy sem a vallás misztériumának egy reáhulló sugara parancsolja ki a méregpoharat, hanem ismét betoppan valaki: Róbert bácsi öngyilkosirodájának ügynöke: egy hölgy: aki a teázás misztériumába avatja be az elesettet. Mert mi is van ég és föld között, mi vezeti vissza az embert Istenéhez? Egy csésze tea két kockacukorral.
Nehéz volna a szerzővel perbe szállni. Darabját tragikomédiának nevezi; ám mutasson benne egyetlen motívumot, amely nincsen jóval innen tragédián s komédián! Ami van benne, az ma: a dráma teljes bomlásának korában így szokás nevezni: hangulat. A Vándor Kálmán esetében: erősen kispolgári hangulat. És még valami: az a fajta vicckeresés, az epizód-szereplőknek az a fajta felvonultatása, amely kabaré-kultúránknak egyik ültetvénye a nagy színpadon. A szereplők szemünk láttára tartanak deszkát a viccek alá, hogy azok elsétálhassanak a csattanóig és egy-egy pointe-ot nagy tüzérségi előkészítés előzi meg. De ismerjük el: Vándor Kálmán tud adni "hangulatot" és ügyesen balanszíroz a csattanó felé vezető deszkán.
Uray Tivadar - mondottuk - tobzódott a finomabbnál-finomabb árnyalatok fölrakásában. Ha a félszeg ember elbírná egyáltalán a dráma igazi arányait, ő volna ma a félszegség "grand comédien"-je. Ligeti Juliska egy kocsmárosnét adott, sugárzó bájjal és a Nemzeti Színház régi gárdájának kristálytiszta magyar beszédével.
És igen kedves volt Radó Mária, aki karcsú testével, enyhén fiús fejével Bajor Gizire hasonlít és ehhez képest csicsergő hangon cseveg.