Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 23. szám
Megostromol a világ! Apró, fojtó rögök
szakadnak reám. - Mivé leszek én?!
Az ember súlytalan. Az események uralkodnak itten,
- és mint egy földre vetett hal, ijedten tátogok.
Hullámzanak a korok, századok habjai,
vak riadásai mosnak el engem.
Pernyeként repdesek ez orkáni zajban,
míg évezredek tovahúzódnak, mint vészes fellegek.
Mivé leszek én?! - A tudat szirtjébe kapva
énnékem nem lehet törvény a Rend! Tiltakozom:
kényszert nem ösmerek el! S ha bolygók zuhannak egybe
s ha százak pusztulnak is el:
a napok dúlása között,
évezredek csődje fölött: Én egy akarok maradni!