Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 22. szám · / · Figyelő · / · Képzőművészeti figyelő
Nehéz volna megállapítani, mennyire ösztön és kényszerűség az ötvenöt éves Scheiber Hugó számára az expresszionizmus vagy mennyire elhatározás, tudatos odafordulás eredménye. Öt évvel ezelőtt dekoratív jellegű mitikus arcképfestést űzött: robusztus életvidámság és elemien ható groteszk derű már akkor is jellemezték művészetét, csakúgy, mint ma. Közben készített egy csomó hibrid, félig naturalista, félig futurista és kubista elemekből álló képet, melyekből mostani kiállításán is láthattunk egynéhányat. Természetközeli portréhasonlóságot még karikatúra-alapon sem lehet egyesíteni formaabsztrakcióval. Az ilyen termék annak való, aki a ráismerés örömét a "modernség" felett való sznobos kielégüléssel akarja egyesíteni. Scheiber ezekben a képekben a háború előtti évek már elintézett kísérleteit elevenítette fel. A mostani kiállításon azonban látunk egy sor olyan képet, mely a víziószerűséget a geometriai ritmizálással, úgy kolorisztikus, mint formai szempontból szervesen egyesíti. Teljesen függetlenül attól, vajon az expresszionizmusnak ez a faja divat-e még vagy sem, el kell ismernünk Scheiber megoldásainak művészi, szinte muzeális voltát. Az életderűs érzékek jókedvű egzaltációi ezek a nagyvárosi képek, melyek friss, hangos röhejükkel szuggesztív rendezettségükkel, a tiszta színek, a formaismétlések, a vonallendületek ritmusával általános értékű vízióként hatnak. Scheiber mindig meggyőző, ahol a humoros álomkonstrukcióból a természetközeliség élményét kirekeszti. Egy sor grafikája viszont a fehér-fekete foltszögletek ragyogó dekoratív játékával él. Nem hiába hat Scheiber a kiállításon a legfiatalabbnak. Ő az örökké játékos gyermek.
Bor Pál vele ellentétben súlyos problémának fogja fel a művészetet. Gondolkodik, tépelődik, művészi koncepcióját az intellektus dinamójával fűti, de mindamellett töretlen marad eredeti tehetsége. A tiszta ritmusú nyugodalmas klasszikus kompozíció, az építészi formakonstrukció: ezek a mozzanatok fakadnak lelke mélyéből, szobrászatában épp úgy, mint festészetében. Utóbbinál részben a festői stílus elemeit keveri munkájába, részben absztrahálni igyekszik: nem szerencsésen. Amit ő a "naturán" való frissülésnek hisz, az egy elmúlt szemlélet örökségének fölösleges tehercipelése. Van egy nagyméretű képe: "Tehenek." Lenyűgöző szemléletből fakadt. Ha Bor fog merni ösztönösen dolgozni, önmagától fogja elkerülni egyrészt a festőiség, másrészt a fölösleges primitívség veszélyeit. Mert igen nagy kvalitású művész.
Novotny Emil Róbert ösztönös, egészséges temperamentum. Széles, kemény ecsetét nagy lélegzetű pátosszal lendíti a vásznon végig: belső patetizmusát tiszteletreméltó önmegtartóztatással ecsetvonására korlátozza. Témaválasztásában szerény, egyszerű. Csak férfias ereje következtében hat nagystílűen. Kielégítő megoldást mindazonáltal csak egy-egy táján, aktján és egy csendéletén láttunk. Utóbbi puritánságában a legizmosabb és legbecsületesebb munka. A többi képein nagy részek ziláltak, illogikusan odavetettek. Ezen a kiegyenlítetlenségen bizonyára hamarosan túl fog jutni.
Gráber Margit finom lélek, érzékeny szemmel látja meg az aránylatok kis különbségeit, előkelőséget és mélységet visz barnás-szürkés ecsetvonásaiba. Még portréinak arckifejezésén találkozunk a femininségnek ezzel a legművészibb beleérző finomságával. A kompozíció viszont természetével ellenkezik. Nem érzi a dolgok mögött a szilárd konstrukciót. Impresszionista. - Bölcskey Ferenc ügyes, tehetséges festő, de még nem igen döntött afelett, mit akarjon. - Szentgyörgyvölgyi Soós Gyula munkája egyelőre még csupa utánérzés. - Par excellence könyvillusztrátor Kolozsváry Sándor; könnyed kézzel rajzol és metsz elbájoló, grafikailag pompásan átérzett képecskéket. Krétarajzai is kellemesen hatnak dagadó-barokkos formáikkal és vékony, hullámos körvonalaikkal.