Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 22. szám · / · Figyelő · / · Szinházi Figyelő

Schöpflin Aladár: Alapi Nándor Országos Kamaraszínháza

Egy vidéki színész, Alapi Nándor 1924 elején szervezett egy kis színtársulatot azzal a céllal, hogy bejárja vele az országot, városról városra, jó darabokat, jó előadásban mutat be és megpróbálja, lehet-e Magyarországban jóravaló staggione-társulattal boldogulni. Hogy fővárosi keresztséget kapjon, a budai Várszínházban kezdte előadásait s onnan indult küzdelmes vándorútjára. Nem vitt magával sok színészt, de jókat, repertoárját pedig csupa irodalmi szempontból is színvonalas darabokból állította össze. Tolsztoj, Schnitzler, Georg Kaiser, Sardou, Schönherr, Moličre, Shaw, a magyar írók közül pedig Babits Mihály (a Mohácsi Jenő által dramatizált Gólyakalifával) szerepelt műsorán. Első évében a következő helyeken fordult meg a társulat: Szombathely, Kőszeg, Sátoraljaújhely, Miskolc, Eger, Debrecen, Esztergom, Kispest, - jórészt olyan helyek, ahol emberemlékezet óta nem szólalt meg a színházban irodalom. A kísérlet azért látszott merésznek és optimisztikusnak, mert e helyek legtöbbjén eddig nem igen tudott boldogulni a színtársulat még operettekkel sem s az irodalmi értékű darabokra jóformán teljesen előkészületlen volt a közönség. Egy évnél rövidebb idő alatt kiderült, hogy a vidék nem olyan rossz, mint a híre, igenis bejött az Alapiék előadásaira s a társulat egész tisztességesen prosperált, sőt gyökeret tudott verni a vidéken, ma már ismerik és szeretik mindenütt. Azóta megfordultak a vidék talán minden városában, bemutatták a Tartuffe-ot, Ibsen Solness-ét, Gogol Vőlegény-ét, Hebbel Mária Magdolná-ját, Ibsen Vadkacsá-ját és Nórá-ját, Bisson Az államtitkár ur-át, Knoblauch Faun-ját, Sven Lange Sámson és Delilá-ját, Hauptmann Hannelé-jét, a Hamlet-et, Shaw Az orvos dilemmá-ját, a magyarok közül Kisfaludy Károly, Herczeg, Gárdonyi, Schöpflin, Vándor Kálmán egy-egy darabját és ezzel a repertoárral igen jól megéltek. Akinek csak némi halvány sejtelme van arról, hogy milyen állapotban van a vidéki színházügy, az rendkívüli színház-kultúrai teljesítménynek fogja felismerni azt, amit Alapi és társulata végzett. Elsősorban el kell ismernie, hogy a vidéki színház jövője a staggione felé mutat s hogy a vidéki színészet rettenetes állapotának elsősorban két oka van: rossz műsor és rossz előadások.

Alapiék most jubileumot ültek: eljutottak az 1000-ik előadásig három év alatt s ezt a jubiláris előadást a Nemzeti Színház Kamaraszínházában tartották meg. Sven Lange érdekes tragikomédiáját játszották, a Sámson és Delilá-t, melyet annak idején a Madách-színházban láttunk. Nagyon jól rendezett és jól játszott előadást produkáltak, amelyből különösen az Alapi Nándor, Maczonkai József és Verzár Zoltán játéka bármely budapesti színházban is megállná a helyét. A délutáni előadás után a társulat autókra ült és még ugyanaznap este Alpár városában tartotta meg az 100l-ik előadását.