Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 22. szám · / · Figyelő · / · Irodalmi figyelő

Braun Róbert: Parlament nélküli törvényhozás
(Disputa)

Nem szívesen terhelem a Nyugat olvasóit polémiával, de úgy gondolom, hogy az a kérdés, amelyben Ignotus másodszor is megtisztel aposztrofálásával, nem érdektelen az olvasók előtt.

Kétféle népszavazás útján való törvényhozás (direct legislation) van: referendum és iniciativa. A referendum azt jelenti, hogy a parlament által elfogadott törvény szentesítés céljából népszavazás alá bocsátandó (kötelező referendum) vagy bocsátható (lehetséges, optional referendum.) Az iniciativa viszont azt jelenti, hogy egy a parlamenten kívül keletkezett, bizonyos számú aláírás által támogatott törvényjavaslat népszavazás alá bocsátandó és elfogadás esetén törvénnyé válik, azaz a törvényhozás lehetséges a parlament akaratnyilvánítása nélkül is.

A referendum és iniciativa Svájcban, Ausztráliában, New Zealandban és egyes (kivált nyugati) amerikai államokban fejlődött ki, de a háború óta Európa több államában is elterjedt.

Sehol nincs annak szánva, hogy a parlamentarizmust helyettesítse, hanem csak hogy azt helyesbítse.

A parlementarizmus kétségkívül csak egyik formája a demokráciának. Sőt pontosabban szólva, nemcsak demokrácia képzelhető el parlamentarizmus nélkül, hanem parlamentarizmus is demokrácia nélkül. Az ókori demokráciák, vagy a régi svájci kantonok nem ismerték még a képviseleti rendszert sem, viszont az angol parlamentarizmust akár csak száz év előtt is bajos lett volna demokratikus intézménynek nevezni.

Az angol parlamentarizmus alapgondolata az, hogy a teljes jogú állampolgárok (akik fokozatos jogkiterjesztés útján ma azonosak lettek az összes felnőtt lakossággal) akarata érvényesüljön. A parlament hatalma azon a föltevésen alapul, hogy ezt az akaratot képviseli. Ha olyan új és fontos kérdés merül föl, amelyre nézve a parlament választásakor az állampolgárok akarata nem nyilvánult meg, ezt a kérdést új választások útján kell az állampolgárok elé terjeszteni.

A népszavazás technikai korrektívuma a parlamentarizmusnak, mert ha pl. ily új kérdés merül föl, nem kell a parlamentet föloszlatni, hanem erre az egy kérdésre nézve külön meg lehet kérdezni az állampolgárokat.

Más haszna is lehet. Tegyük föl, hogy a kormánypárt a parlamentnek 60%-át teszi ki. Most akad a kormánypártban egy 15%-ot kitevő csoport (pl. nagyipari érdekeltség,) amely egy neki fontos törvényhozási intézkedést (pl. vámvédelmet) azzal a fenyegetéssel csikar ki a kormánytól, hogy különben az ellenzékhez csatlakozik és megbuktatja a kormányt. Ilyen esetben tehát a parlament 15%-a hozna törvényt 85% akarata ellenére. Azonban ahol referendum van, a parlament által megszavazott törvényt könnyű bárkinek népszavazás elé vinnie és ott elgáncsolnia.

Ezek (és mások) kétségtelen javítások a parlamentáris rendszeren. De tegyük hozzá, hogy nem lényegbe vágó javítások. Kezdetben sokat vártak a népszavazástól, panaceának hitték, ma már sok helyütt ábrándultak ki belőle. Jó dolog, mert ahol bevezették, nem igen törlik el többé, de pl. Svájcban, igazi hazájában, ma jóval kevésbé használják, mint valaha.* [5]

Ami pedig a fődolog és erre különösen fölhívom Ignotus figyelmét, a népszavazás jóval több politikai érettséget kíván a puszta parlamentnél. Képzeljük, hogy akad egy demagóg, aki diktatúrára tör. Nem kitűnő eszköz annak a népszavazás? Hiszen ahol nincs, ott egyenesen megcsinálja, hogy legyen, amint ezt megcsinálta III. Napóleon is többek között.

Tönnies előadását Ignotus sokkal vázlatosabban ismerteti, semhogy érdemben hozzá lehetne szólni.

Ignotus legutóbb azt írja, hogy a kormányzás és törvényhozás alapjává a népszavazást kívánná tenni a parlament helyett. Én viszont csak azt gondolom, hogy politikailag kellően fejlett országokban a parlament mellett a népszavazás igen hasznos szolgálatokat tehet.

 

[5] * James Bryce szerint igazán csak Svájcban vált be idáig a népszavazás. Az érdeklődés egyébként néhány év után másutt is csökkent, ami abban nyilatkozott meg, hogy a szavazásra jogosultak egyre csökkenő százaléka vett részt a népszavazáson, kivált ahol (mint az Unió nyugati államaiban) mindenféle jelentéktelen kérdésben provokáltak népszavazást.