Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 20. szám · / · Bársony Dezső: Vár a szánkó...
Kuporov rácsapott a kávéház kis kerek márványasztalára.
- Velem jössz! Mi az ördögöt csinálsz itt Párizsban? Nincs egy lyukas centime-od sem, amin valamit is vásárolni tudnál. Ilyen kopott külsővel legfeljebb a fűszeresné portréjáig juthatsz el és őt is csak ellenszámlára festheted le. Igaz, hogy akkor legalább kapsz tejet reggelire, meg szardíniát vacsorára. - Velem jössz, haza Pétervárra. Olyan festő, mint te, egy-kettőre híressé válik minálunk. Az apám kölcsönad majd pár száz rubelt, visszaadod rövidesen. A családomnak nagy az összeköttetése...tehát nem beszélek többet, holnap utazunk, kora reggel. - Pincér!
Kuporov fizetett. Aztán szótlanul mentek haza a párizsi éjszakában.
Laurent Gérard megállt a kapuban: még nem akart hazamenni. Május volt, az éjszaka langyos és illatos, valahonnan egy jókedvű társaság hangos duhajkodása hallatszott, rossz ilyenkor még lefeküdni. Meg aztán, ha reggel felé mennek haza, nem is lehet már szó az elutazásról...Laurent tudta, hogy elmegy a barátjával Pétervárra, tudta, hogy Párizs csak felnevelte őt, de kenyeret adni nem tud neki, és mégis marasztotta az ő Párizsa, mégse tudta könnyű szívvel elhagyni, hiába hívogatta a jólét és talán a dicsőség is, amelyre pedig, mert művész volt, annyira vágyott.
Laurent nagyon szegény fiú volt; árva volt, nem volt senkije, semmije, csak a művészete és a barátja, Kuporov. Egynéhány éve, hogy összeismerkedtek, megszerették egymást, együtt laktak - a bért Kuporov fizette - és együtt dolgoztak. Kuporov volt a tanítvány, aki bámuló lelkesedéssel hódolt mesterének. Laurent csak festett, festett, itt-ott el is adott egy-egy képet, de megélni csak nagyon szűkösen tudott. Kuporov csábítgatta, egyre csábítgatta Pétervárra, észak Párizsába. S a csábítás végigfolyt Laurent lelkén s megásta már magának a medrét.
- Menjünk fel a Montparnasse-ra, - szólalt meg Laurent s titokban azt remélte, hogy a reggeli lefekvés talán megtöri majd barátja elhatározásának szilárdságát s talán, ha csak egy nappal is, eltolja az elutazást, az elszakadást Párizstól...
- Szó sincs róla! Bepakolunk, lefekszünk és reggelre indulunk.
Bepakoltak, lefeküdtek és reggel indultak. A vonat már régen túljárt a határon, amikor Laurent Gérard tegnap óta végre elaludt.