Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 19. szám · / · Figyelő · / · Szinházi Figyelő
Már csak ez hiányzott! Hála a papnak, csakhogy itt tartunk! Igazi templom és igazi esküvő, teljes segédlettel, az operettszínpadon! Megjegyzem, engem nem lepett meg. Én már a Bajadérnál bemondtam. Egy kitűnő színészünk a tanúm, ha ugyan még emlékszik rá. Ez már valóságos istentisztelet - mondottam volt neki akkor, a főpróba szünetében. Infulás mise! A megszentelt sablon, a hieratikussá merevedett banalitás. És tessék! a léha metafora ebben a legújabb Kálmán-operettben komoly, a legkomolyabb valósággá testesült. Brammer és Grünwald, a Cirkuszhercegnő társlibrettistái, elérkezettnek látták az időt, hogy a második fináléban tömjén gomolyogjon a bécsi operett giccs mennyországa felé. Szeretlek, de megtörlek!...Inkább lemondok rangomról!...Szép város Kolozsvár!...Hit, remény, szeretet!...Rot, weiss, grün!...Csikós, fokos, Mikosch!... Egy a Giccs és Kálmán az ő prófétája! Mózes a Sinai-hegyen csak két táblával dolgozott, de itt legalább kétszáz "tábláról" van szó. Ha igaz. És - isten neki - legyen igaz! Legyen igazuk a színigazgatóknak, akik a mai nehéz időkben a "holtbiztos" Kálmán-darabra alapozzák a szezonjukat. És legyen igaza Kálmán Imrének, aki kétségtelenül komolyan veszi a mesterségét s aki a ravasz számításnak olyan fokán, hogy az már - ha nem is művészi, de üzleti értelemben - jóhiszeműségnek számít, minden újabb művével igyekszik nemcsak kielégíteni, hanem túl is licitálni az előzők alapján hozzá fűzött várakozásokat. Kérdés csak az, nem veti-e el a sulykot ökonómia tekintetében, amikor másfél órákká s hozzá - mint az adott esetben - unalmas másfél órákká szélesíti a felvonásait, annyi mindent nyújtva szemnek, fülnek és egyéb érzékeknek (csak épp a nevető izmokat kímélve meg,) hogy még a naivabb nézőt is kifárasztja. De hát ehhez ő bizonyára jobban ért, rá lehet hagyni nyugodtan. Arra is mérget vehetünk, hogy a fő slágerei beütnek, mint ahogy beütöttek Bécsben és be fognak ütni Yokohamában és Texasban is. Ebben azután Kálmán igazán csalhatatlan. Kezét a kor ütőerén tartja és hajszálra tudja, a blues- vagy charleston-ütem mely árnyalata szerint lüktet a kollektív pulzus. Aszerint írja ritmikai receptjeit ez a csodadoktor. Az orvosság elemei nagyjában ugyanazok, csak az adagolás meg a csomagolás változik esetről-esetre. A fő, hogy a világ beveszi és - jól érzi magát tőle. Die Genesung der Welt durch Kálmán.
Kitűnő Király színházi együttesünk egy világsikerhez méltó felkészültséggel feküdt neki feladatának és igazán mintaszerű, szinte pazar előadást produkált. Lábass Juci, Nádor Jenő, Halmay Tibor, Latabár Árpád a legjobb formájukat játsszák ki a darabban. A táncos szubrett-szerepben egy új groteszk tehetség, Orosz Vilma nyújt izgatóan érdekeset. A nagy sokára bohózatra forduló harmadik felvonás néhány (a szöveget átültető Liptay Imre jóvoltából mulatságos) jelenetében Berky Lili finom művészetét is kapjuk ráadásul. Tihanyi Vilmos rendezői fantáziája, tömegeket, színeket, hatásokat mozgató ügyessége szinte tobzódik. A színes partitúrát tökéletesen megszólaltató zenekart Nagypál Béla vezeti igen jól.