Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 19. szám · / · Figyelő · / · Szinházi Figyelő
Mikszáth mindig szerette a magyar vidéki urakat szatirizálni, de ez a szatíra mindig atyafiságos és kedélyes volt, ahogy családtagok, vagy jó pajtások szoktak egymással ingerkedni. Ő maga mondta egyszer, hogy suhint az ostorával, de rögtön utána bekeni az ütés helyét a kedélyes humor balzsamával. Csak pályája vége felé, mikor már az öregedés kissé megecetesítette, lett ez a szatíra keserű és epés. Soha máskor olyan keserű és epés nem volt, mint a Noszty-fiúban. Ez a felszínében derűs és mulatságos részekkel teli regény feltárja, hogy a magyar vidéki s főleg a vármegyei élet bűneiről az írónak, bárhogy leplezgette szeretetreméltósággal, sokkal komolyabb ítélete volt, mint amilyet eddig elárult. A vármegye a vádlottak padjára kerül és kedves formák között elítéltetik együgyűen erőszakos főispánjával, ravasz és pénzszűkében mindenre képes képviselőjével, feneketlenül léha szolgabírájával, cifra ceremóniával. S a vármegye haszontalan uraival naivul szembe van állítva az Amerikában meggazdagodott polgárember, mint a becsület, józanság és a szigorú erkölcsi ítélet megtestesítője.
Ezt az epét operálja ki belőle dramatizálásában Harsányi Zsolt: ő egyszerű, a bohózat nívójához közeledő vígjátékot akart csinálni s nem tudott volna mit kezdeni a közéleti erkölcs keserű kritikájával. Mindazt háttérbe szorította, ami keserű: a főmotívumot, a Noszty Feri kíméletlen vadászatát Tóth Mari hozománya után megszelídítette azzal, hogy a fiú szerelmes a lányba, még mielőtt tudná, kicsoda, s ezzel szimpatikussá tette a fiú igyekezetét a lány után, az öreg Nosztyban is a szeretetre méltóan könnyelmű embert hangsúlyozta, az intrikus vonások elhagyásával. Kopereczky báróból is csak a mulatságos elemeket tartotta meg. Maradt tehát a regényből egy naivul kedves mese, amelynek fonalára fel lehetett fűzni Mikszáth zsenijének ágyékából eredt érdekes és mulatságos alakok és helyzetek kedélyesen hullámzó ritmikus táncát. S ebben van a nagyon egyszerű technikai eszközökkel kidolgozott darab sikerének titka. Az egész csupa gondtalan kedvesség, játék, megérdesített, de ízes vidéki magyar hangulat. A harminc-negyven év előtti Magyarország, nem amilyen volt, hanem amilyennek a mai emberek szeretik látni. Mikszáth elképzelései és ötletei a színpadon is kitűnően hatnak s amit Harsányi adott a magáéból, az is hiánytalanul belesimul ebbe a pompás Mikszáthi hangulatba. A közönség el van ragadtatva, mert megkapja azt, amit legjobban szeret: neki szimpatikus, ismerős alakokat, melyek jól vannak megelevenítve és kitűnően mozgatva, váltakozva derűs és érzelmes helyzeteket és jeleneteket, a cselekménynek folyton ide-oda hullámzó mozgalmasságát. Egy pár jelenet a közönség szempontján túlemelkedve is szép, mint az első felvonásban, mikor az ezredes előbb rideg, hivatalos hangon kicsapja a hadseregből Noszty főhadnagyot, aztán mint magánember atyafiságosan megöleli és vigasztalja a haszontalan, könnyelmű fiút, vagy mint a harmadik felvonás szerelmi duettje. Harsányi nem technikai rafinéria ravaszságaival, hanem a hatásos iránti finom ösztönnel dolgozott. Ösztönének biztonsága csak két helyen hagyja egy pillanatra cserben: a második felvonásban hamis hangot elegyít a dologba az öreg Noszty érzelmesen patetikus tirádája, amely mégis csak arra megy ki, hogy a fiát hozományvadászatra biztatja, a negyedik felvonásban pedig megint csak az öreg Nosztynak az a szava Tóth Mihályhoz, hogy: elhiszem, hogy önnek nem imponál a fiam 800 holdja stb. Lehet azonban, hogy a főpróba után segítettek ezen is s ezek a részek az előadásokon kimaradtak vagy módosultak.
Olyan kedvvel és gondossággal végigjátszott előadást, mint ez, ritkán látni budapesti színpadon. A rendezés - Góth Sándor munkája - mindent kifogástalanul hozzáhangolt a darab könnyű, vidám stílusához, a díszlet, a kosztüm megannyi emeltyűje a sikernek. A színészek pompásan csinálják a dolgukat, egyetlen szereplő nincs, aki ne volna a helyén, mind a legjobb kvalitásait viszi harcba, néhányan pedig jóval felülemelkednek eddigi produkciójukon. Ez áll elsősorban Gál Franciskára, aki a nagy szerelmi kettősben az ébredő, hirtelen kivirágzó és érzéki elragadtatásban felolvadó leány szerelemgazdag skáláját megragadó művészettel hozza ki. Mály Gerő is túlnőtt eddigi teljesítményein, az együgyűen ravasz Bubenyik megelevenedik benne, az alak minden humora érvényesül, - a darab sikerének egyik főmozgatója lesz belőle. Góth Sándorban és Rajnai Gáborban a fölényes színészi technika és a lelkiismeretes színész-munka arat sikert, Somlay és Kürti József egysíkúra egyszerűsített és ezért nagyon nehezen játszható szerepüknek is reliefet tudnak adni. Góthné diadalmasan visz egy szerepet, mely kedvesebb humorú és tudású színésznő kezén unalmas volna, Lukács Pál fellépésben, mozgásban, beszédben tökéletes katonatiszt - egy kaszt szólal meg benne. Figyelemre méltó a most először szereplő Gál Anni, - minden megvan benne arra, hogy nagyon jó színésznő lehessen. Pici szerepben kitűnőt ad Gárdonyi. A színház olyan munkát végez, amely a legjobb vígszínházi előadásokhoz méltó.