Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 19. szám
Nemrég a königgrätzi csatavesztés hatvanéves fordulója kapcsán azt fejtegettem e helyütt, hogy Ausztria-Magyarországnak, ha urai, kivált magyar urai elég nagytervűek s nagyszívűek lettek volna, megvolt hivatása s lehetősége, hogy Középeurópa szervezésének feladatát saját birodalmi határain belül vigye végbe, s az európai kontinens minden problémái végképp megoldassanak, anélkül, hogy Ausztria-Magyarország felrobbanjon, sőt bár a német-osztrák-magyar-olasz hármasszövetségnek is fel kellene borulnia. Azóta, szeptember 8.-án, Svájcban, St. Gallen városban Wickham Steed, ki valaha a Times-t képviselte Bécsben s éles meglátású könyvet írt a Habsburgok birodalmáról, egy felolvasásában azt jelölte meg a Monarchia pusztulásának oka gyanánt, hogy a dinasztia nem értette meg igazi hivatását: azt, hogy autonóm népek szövetségét szervezzen össze...Dr. Kramarz pedig, a mai cseh nacionalista, ki osztrák időkben államférfi gyanánt állta volt meg helyét, minap egyenesen ugyanazt mondta cseh szempontból, mint amit én is a Nyugatban fájlaltam volt magyar szempontból: hogy nem bizonyos, hogy egy foganatos szláv politikának okvetlenül katasztrófa-politikának kellett volna lennie, nem bizonyos, hogy ne lehetett volna elérni határok változása, államok kimúlása nélkül is. "Vajon, írja Kramarz, nem lett volna-e lehetséges egy erkölcsös és józan osztrák politika, melyet a mi embereink Havlicek-től fogva Palacky-ig hirdettek, mivel Ausztriát őszintén életben akarták tartani, amely politika a szerbeket Ausztria barátaivá tette volna, mégpedig azzal, hogy olyan igazságos lett volna irántuk, hogy ezek ne vágyakozzanak túl a határokon s feleslegesnek ítéljék a katasztrófák felidézését, melyek, elvégre, a szerbek s a szlávság számára rosszul is sikerülhettek volna?..."