Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 18. szám · / · Figyelő · / · Irodalmi figyelő · / · Komlós Aladár: Kassák Lajos: Tisztaság könyve

Komlós Aladár: Kassák Lajos: Tisztaság könyve
1.

Elméleti írásaiban a kitűnő művész ünnepélyes arccal hirdeti a józanságot. Mintha eddig mindenki naiv, becsapott ködevő lett volna s ő lenne az első józan ember a világirodalomban.

Mi az a józanság, amelyet Kassák Lajos felfedezett? «Tagadjuk - írja -, hogy az élet titokzatos lenne, azt tartjuk, hogy minden élő életcélja, hogy a lehető legegyszerűbben kiteljesítse magát.» Eddig az ember «elrejtőzött a titokzatosban. Nem a valósággal, hanem a valóságon fölülivel állt szemben. Ma csak a magunk képességeivel és az anyag ellenálló erejével számolunk». A művésznek pedig minél teljesebben bele kell «kapcsolódni a körülöttünk nyüzsgő életbe». «Racionálisan és ökonomikusan akarjuk ma megépíteni magunk körül a világot, hogy minél könnyebben mozoghassunk és minél nyugodtabban pihenhessünk.» Szépnek is akkor mondunk valamit, ha célszerű; mihelyt célszerű valami, már szép is. És mikor célszerű egy tárgy, mondjuk, egy vers? Ha - ha szellemi igényeinket kielégíti...

A nagy átalakulás pedig azért szükséges, mivel korunk már a futurizmus óta is «mint minden téren, a művészet kérdésében is mérföldes léptekkel előbbre jutott» (!) és a «konstrukció jegyében» áll. Sajnos, arról alig tudunk meg Kassáktól valamit, hogy ez a konstruktivizmus - például - a versben hogyan érvényesülhet, mikor lesz egy vers rokona a gazdaságosan leegyszerűsített ruháknak, az új házak sima, komoly ábrázatának és a munkások tornaegyesületeinek. Egyetlen olyan követelmény van, amelyet Kassák ismételten és határozottan hangsúlyoz: az, hogy a művésznek - «ma már» - nem szabad ábrázolnia. A műalkotásnak tudniillik realitásnak kell lennie, nem pedig látszatot keresőnek. De hát az a puszta negatívum, hogy egy mű nem ábrázol semmi idegen dolgot, már realitássá teszi azt? Hiszen akkor realitást a legkönnyebb teremteni, mindenesetre könnyebb, mint látszatkereső művet. Azazhogy - egy mélyebb szempontból - mégsem olyan könnyű: csak akkor lehetséges, ha a szavak, színek, hangok fellázadnak és a művész akaratától függetlenül, a maguk tetszése szerint verődnek össze - minden más esetben a műalkotás feltétlenül követ valamit: a művész képzeletében róla élő képzetet.

Ah, hagyjuk az elméletet! Hiszen mi őszinte tisztelői vagyunk Kassák művészi tehetségének és emberi gerincességének... A jó polgároknak azonban, akik a meg-nem-érthetőség szörnyű mumusának képzelik Kassákot, ki kellene békülniök a «Tisztaság könyve» szerzőjével. Miért a félreértés? Szabolcska Mihályt kivéve, alig van ma valaki a magyar irodalomban, aki oly elterjedt és népszerű nézeteket vallana, mint ez a garabonciásnak vélt poéta. Kit hat meg még ennyire az a tudat, hogy a technikai vívmányok korában él, ki néz a mából a csúcsra-érkezettség ekkora gőgjével a múltra, ki hiszi még, hogy a legszimplább hasznosság mértékével az egész élet elkormányozható? Nietzsche «Bildungsphilister»-ről beszélt valaha. Ma a Techniksphilister lépett ennek a helyére. A Techniksphilister, akit sofőrtípusnak is neveznek.

A konstruktivizmus a sofőrtípus művészete.