Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 18. szám · / · Kelemen Viktor: A bűn
Alkonyodott. Ambrus az udvaron ispánjával tárgyalt, Katalin és Ágota kézimunkázott és beszélgetett, Máté a kutyával játszadozott és úgy tett, mintha Ágotára ügyet se vetne.
Parasztfiú vágtatott az udvarra. Szőrén ülte a lovat, oldalán bőrtáskát hordott, a postát hozta a szomszéd faluból. Ambrus üzleti leveleit olvasta, Katalin kézimunkáját letéve, mohón az újságba mélyedt. Ágotának a vőlegénye írt és fényképet is küldött, amely most kézről-kézre járt. Máté futó pillantást vetett a képre; tömött angol-bajuszos, vastagnyakú, vidámszemű arc tekintett vissza rá. Amint az arcképet nézte, keserű gyűlölet lángolt föl benne, ami egész este nem csillapodott. Éjjel sokáig álmatlanul fetrengett ágyában és mikor elaludt, Ádámmal álmodott. A gimnáziumban, a hetedik osztályt látta maga előtt, ahová szeptembertől járni fog. Ágota az első padban, mellette ült. Ádám belépett, kihívó mosollyal. Máté intett, barátai lefogták Ádámot és ő ütötte, harapta, rúgta vérző vetélytársát, kegyetlenül, vadul, míg őt is elborította a verejték és a vér.