Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 17. szám · / · Figyelő · / · Szinházi Figyelő
A Városi Színház operett-együttese, a főszerepekben néhány drámai színésszel kiegészítve, Madách remekművével nyitotta meg a színház kapuit. A nagy feladat s a rendelkezésre álló eszközök nyilvánvaló aránytalansága következtében a kritika előlegezett jóindulattal készült fel a bemutatóra s a főszereplők fogyatékos játékának gáncsolása helyett a külső kiállítás újszerűségét s a szokottnál élénkebben rendezett tömegjeleneteket emelte ki. A kulisszákat Baja Benedek expresszionista festő tervezte. Ezek a kulisszák szépek, színesek s a régi színpadi hátterek szerény szürkesége helyett a színskála teljes tüzében ragyognak. Ámde ez a háttér az újítás puszta tényével megzavarja az előadás harmóniáját és bántó összehangolatlanságot idéz elő. Lehetetlenség olyan összetett művészi faktumban, mint a színpad, annak egyik elemét modernizálni s a régi szellemben meghagyni a többit. A Madách-dráma hagyományosan ünnepélyes deklamációja megköveteli a hagyományosan konvencionális keretet. Aki itt újít, annak következetesen át kellene formálnia, a kulisszák expresszionista stílusához hangolva a drámai képek minden egyes elemét a külsőségektől befelé egészen a dikcióig. Felfogás dolga, hogy ez a Madách esetében mennyire lenne helyénvaló: a helyzet jelenleg mindenesetre az, hogy a rikító expresszionista egek alatt s a merészen szimultanista űrben Piloty-figurák bukkannak fel, a hetvenes évek ízlésére szabott nehézredőjű kosztümökben, akik többnyire üres, mert semerre sem mutató fennköltséggel - csak félig tudattal, félig még álomban - szavalják el mázsás verssoraikat. Még a történeti képekben érezhető a legkevésbé ez a stíluszavar: itt, a szélesebb realizmusnak megfelelően kulissza és tömeg több helyen tetszetős, pittoreszk képbe olvad össze különösen a londoni vásár jelenetében. Lucifer azonban - aki különben már Madáchnál is sokkal inkább raisonneur, mint sátán - igen kevéssé félelmetes, sőt, éppen vörös palástja s felette fakultan csengő gúny-kacaja miatt nem az. Színészeink különben is a realisztikus iskola neveltjei s a transzcendentális térrel nem tudnak mit kezdeni. Azt lehetne mondani, hogy az egekben elvész lábuk alatt a talaj. A paradicsom-jelenet napsütéses impresszionizmusában a párduc-bőrbe bújtatott, igen sovány Ádám mellett előnyösen festett Dörgei Jolán asszony pikáns Éva-toalettje. Elragadóan hevert az Örökkévalóság strandján.