Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 16. szám · / · Figyelő · / · Film-figyelő

Hevesy Iván: Buster Keaton: Elmegyek a vadnyugatra

A burleszk maga hanyatlóban van és ennek a hanyatló burleszknek, a visszavonult Chaplin után, Buster Keaton lett a fejedelme. Az ő burleszkvígjátékai, ha nem is fejlesztik tovább ennek a legfilmszerűbb filmnek a típusát, legalább megtartják egy nívón és az ötletek gazdag bőségével adnak új és új változatokat.

Keaton el is követ mindent, hogy szinte túl bő produkciója mellett (2 év alatt 9 nagyszabású és ugyanannyi kis burleszk) elkerülje a kimerülést. Ezért nem elégszik meg a színész szerepével, hanem buzgó munkatársa saját szüzséíróinak és rendezőinek. Élénk érdeklődéssel figyeli burleszkjeinek hatását és kísérletezik abban az irányban, hogy megtudja, melyek azok a hatóeszközök, amelyek legjobban elérik a sikert. Ő maga árulja el műhelytitkát: "Én és dramaturgjaim folyton bújjuk az újságokat és jegyezzük azokat a motívumokat, amelyekről úgy látjuk, hogy a nemzetközi közönséget foglalkoztatják, érdeklik. Ezek a motívumok, ezeknek a motívumoknak dramatizálása képezheti a burleszkek alapját." Íme a burleszk, amely első pillantásra, mint a szabadjára eresztett fantázia képtelen komédiája tűnik elénk, mily erős gyökerekkel kapcsolódik a reális élethez!

Buster Keaton új, nagyszabású burleszkje, a "Go West" éppenúgy, mint a múlt szezonban bemutatottak, a "Chicagói kékszakáll" és a többi, nem tudja elérni az első nagy vígjátékoknak színvonalát, azonban megmarad a tavalyiak nívóján. Keaton színészi eszközei roppant egyszerűek: halálos komolyság, gyermeteg naivság és mímelt együgyűség és éppen ez az egyszerűség biztosítja ezeknek az attitűdöknek hálás ismételhetőségét.

Keaton mesesémái is nagyon hálásak: valami foglalkozáshoz jut, amelyhez nem ért. A hozzánemértés következtében előálló komplikációkat azután valami kedves originalitással oldja meg. "Elmegyek a vadnyugatra" burleszkben cowboy lesz, aki természetesen nem is konyít ehhez a mesterséghez és így sok alkalma adódik, hogy feltalálja magát. A mese végén nagy marhacsordát kell a nagyváros forgatagában keresztülhajtani. Vezeti elől a bikát, hogy azt a csorda nyugodtan kövesse. A vezérbika azonban megvadulva elszabadul a kezei közül, a csorda pedig erre kezd szétszaladni, óriási pánikot keltve. Mit tesz most Buster? Berohan egy kosztümkölcsönzőbe és - jobb híján - ördögruhát ölt, szarvakkal, hosszú farokkal. Így lépeget a csorda előtt, amely rendben követi. A pánikot megállítja, a marhacsordát megmenti.

A jelenetet két finom ötlettel színezi: mikor felölti az ördögruhát, a szarvak miatt nem tudja fejére tenni a kalapot. Hátratartva azt, gondterhelt arccal jár fel-alá. Mintha a közönségnek szólna ez: mi lesz, ha nincs a fejemen ez a hozzátartozó merev, kerek kis kalap, talán nem is leszek az igazi, teljes Buster Keaton!

Mikor az ördögkosztümben a marhák előtt szalad, néha-néha hátrafordul és ujjának hívó mozdulatával csalogatja azokat. Ez a motívum, nehéz lenne kielemezni, hogy miért - szörnyen mulatságosan hat. Talán ezért: Buster az öntudatlan, állati ösztönökre pályázott, amikor a teheneket a bikakülsővel csalja maga után. És mintha el-elfeledkezne erről és elárulná ezt az elfeledkezést embernek szóló hívó mozdulatával.

A burleszk végére mozgásban és mozgó tömegben lavinaszerű kulminációt alkalmazni: ez is patron. De ennek a patronnak Keaton és dramaturgjai még mindig új és új változatát tudják kieszelni. A "Lakást keresek" a megszokott trükköt, nagy sereg rendőr üldöz egy embert, a méretek és a tempó túlfokozásával vitte tovább, a "Chicagói kékszakáll"-ban ezer mennyasszony üldözi és üldözésére a hegyek, sziklák, elemek is megmozdulnak, a "Navigátor"-ban hajóját ostromló kannibálok százaival való küzdelem hozza a mozgások és izgalmak fokozódó crescendóját és itt a "Go West"-ben, új variációképpen: a rendőrök, mennyasszonyok és kannibálok helyére tehenek lépnek.

Séma valamennyi és mégis mind más. Mintapéldái az ötletes ügyességnek: hogyan kell ugyanazt az edényt a komikum más-másszínű és más-másízű italával csordulásig tölteni.