Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 16. szám · / · Figyelő · / · Képzőművészeti figyelő

Elek Artúr: Hauszmann Alajos

(1847-1926)

A mai Budapest megépítőinek második nemzedékéhez tartozott Hauszmann Alajos. A Múzeum-körút és az Andrássy-út, az 1867 utáni Pest palotaépítkezéseinek két főútvonala, készen állott, mire a fiatal Hauszmann nagyobb szerephez jutott. Ybl, a főmester, végső erőfeszítéssel fog utolsó nagy munkáiba, de már csak megkezdeni tudja őket. A lipótvárosi Szent István templomot és a várpalota átépítését már mások fejezik be.

A második nemzedéknek még bőven akad munkája. Mintha az ő foglalkoztatására fogna nagy építkezéseibe, a fővárosban és a vidéken, az állam. Kórházakat, iskolákat, hivatalainak székházakat építtet szerte az országban. Ezeken a feladatokon próbálja ki erejét és gyűjti tapasztalatait a fiatal Hauszmann. Legjava alkotásait a millenniumot megelőző és követő esztendőkben építi. Működésének ez a szakasza válik históriaivá Budapest életében.

Három nagy építkezése maradt, melyeken java korában dolgozott és amelyekben minden képességét kifejteni igyekezett: a New York-palota, a kir. tábla- és kúria és a várpalota épülete. Az első megépítéséhez pályázat megnyerésével jutott. Az akkori Pestnek az lett a legmagasabb épülete, magassági arányaival Amerika felhőkaparóira emlékeztette a jámbor pestieket. De Amerikára emlékeztetett stílusának eklektikus volta is, a különböző korstílus-elemeknek összehordása és meglehetősen szervetlen egymásra halmozása. Ez az épülete tette Hauszmann Alajos nevét híressé és népszerűvé, de ez az első főmunkája megmutatta tehetségének fogyatkozásait is. Nem volt tömegben látó művész, nem volt összefoglaló szeme. Összerakó építő volt, a részletekből kiinduló és a részletekben gyakran elfeledkező. A New York-palota ma is az a hatalmas moles a körút testén, ami egykor volt, de egyénisége, amit csak az alkotója adhatott volna beléje, nincsen.

A legnagyobb szabású feladat, melyet Hauszmannak jóindulatú sorsa tartogatott, a budai várpalota volt. Ybl Miklós halálával reá bízták ezt a hatalmas munkát, melynek nehézségét fokozta az, hogy a nagy Ybl emlékével elszakíthatatlanul egybefüggött. A Várhegy déli felének építészeti megoldása volt tulajdonképpen az a feladat, amelyre Ybl készült. És feladatának egy jelentős részét el is végezte a Várkert és Várbazár és a velük összefüggő építmények megépítésével. Sőt, egész gazdag munkásságának ez az építkezés lett a főműve: az ybli oeuvre legeredetibb alkotása. Ebbe a remekbe készült környezetbe beleilleszkedni és hozzá méltót alkotni a főfeladat, a királyi palota megoldásával, nehéz próba volt.

Ybl várpalotájának tervéről csak vázlatos följegyzéseket hagyott, s Hauszmann azért teljesen önállóan fogott a tervezésbe. Az a nemzedék, amely, ha csak mint gyermekkori emléket is, föl tudja még idézni a régi várpalota, a Mária Terézia-korabeli zöld zsalugáteres, sárgára meszeltfalú kastély képét, könnyen megítélheti azt a változtatást, amit Hauszmann új épülete jelentett. A kisigényű, kellemes arányú barokk-palota mellé egy másik ugyanakkorát épített Hauszmann és a két épületet egy magas kupolával megkoronázott épülettaggal kötötte össze. Az eredeti épület arányait teljesen megváltoztatta ezzel, de nem éppen kedvező módon. Míg az eredeti magassági méretét meghagyta a testét mód nélkül meghosszabbította. A palota törzse ezzel megnyúlt és ellaposodott. A középrész kupolás építménye nem tud ezen a kedvezőtlen arányon segíteni. Nagyobb kár azonban ennél is, hogy az új várpalota megváltoztatta a Várhegy sziluettjének egy fontos részét. Míg a régi várpalota a hegy déli végén finom kiszögelléshez segítette a sziluettet, az új palota inkább csak lapos púp benne. A Várhegy azonban Budapest ábrázatának legjellemzőbb kiemelkedése és az egész városképnek leghatásosabb eleme. Az építőművészet segítségével megfokozni a természettől kapott hatóerejét igazán izgató feladata lehet minden termékeny képzeletű művésznek. Mennyivel üdébbnek és alkotóerejűbbnek bizonyult egy hasonló feladattal szemközt a mindig béna képzeletűnek hitt öreg Petz Samu! Hauszmann ezzel a művével adta bizonyságát annak, hogy nincsen benne monumentális erő és hogy képzelete is szegényes.

A nagyobb feladatok közül, amelyeknek megoldására módja adatott, legjobban még a Kúria épületének feladata illett a hagyományokhoz, helyesebben a már megvolthoz húzódó egyéniségéhez. E munkája előtt annak állítólagos német mintaképét, Wallott berlini parlamenti épületét szerették emlegetni a kartársak. A mintakép azonban nem lényeges tulajdonságaival hatott a magyar művészre. Wallott épp az ellenkezője volt Hauszmannak: a világot egy tömegnek látó és a tömegeket nagyszabású arányérzékkel egyensúlyozó építő. Ilyennek mutatja berlini parlamenti épülete is. Holott Hauszmann palotája monumentalitás nélkül való kellemes és ízléses épület. Hauszmannak bizonyára a legharmóniásabb alkotása.

Ha mint egészet idézi emlékezetébe az ember Hauszmann művészetét, legnagyobb hiányosságának azt érzi, hogy nem tudja fölfedezni benne az egyéniség ismertetőjeleit. Yblnek még a kevéssé sikerült munkáira is habozás nélkül rámondja az ember: ezt Ybl építette, ugyanígy Petschacheréire, hogy Lechner Ödönéit ne is említsük. Ezeknek a művészeknek egyéniségük volt, ami művészetükben mint stílus fejeződött ki. A gondolkodásmódjuknak sajátossága: ez volt a stílusuk. Hauszmannak nem volt saját gondolkodásmódja. Miként a kevésbé jelentős emberek, mások gondolatrészeiből rakosgatta össze a maga gondolatmeneteit, azt is rapszodikusan és sokszor önmagának ellentmondó módon.

Históriai jelentőségűvé teszi azonban nevét, hogy Budapest városképének fontos részeit ő alakította ki. E történeti érdeme mellett adassék meg neki az a fájdalmas elégtétel is, hogy minden fogyatkozása mellett jóval különb művész volt, mint azok, akik utána következtek és akik helyét ma elfoglalják. Nyugodtabban néznénk a magyar építőművészet jövője elé, ha a József-műegyetemen, amelynek számára érik minden állami és a legtöbb egyéb hivatalos építészeti feladat, olyan szabású művészek tanítanák az ifjúságot, mint Hauszmann Alajos.