Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 16. szám · / · Figyelő · / · Irodalmi figyelő
(Sándor Kálmán fordítása)
Az Európa Könyvtár kiadása, 1. szám
Egy új könyvtár, méghozzá filozófiai tárgyú: - hogyne emlékeznénk meg róla a magyar könyvkiadás legínségesebb esztendejében?! A Bécsben szerkesztett könyvtár egy-kétíves füzetekben Kant, Dosztojevszkij, Bertrand Russel, Hegel, Tairoff, Kautsky, Münzer Tamás és Plato kisebb munkáinak fordítását akarja adni: tehát nem sekély népszerűsítéseket, hanem klasszikus gondolkozók hozzászólását «Európa mai nemzedékének égető problémái»-hoz. Csak jó volna, ha ez csiszoltabb és kevésbé magyartalan fordításokban történnék, mint az Európa Könyvtár első füzetében...
Kant gondolatai mélységes, mondhatni vallásos optimizmusból fakadnak. Mit érne - mondja - Isten bölcsességét az esztelen természetben megfigyelnünk és magasztalnunk, ha az emberiség történetében (amely pedig a mindenség célját rejti magában) semmiféle eszes célt nem tudnánk felfedezni? Kant meg van győződve róla, hogy a természet velünk is akar valamit: nem az egyes emberekkel, hanem magával fajunkkal. Hogy olyan sok a bűn és a viszály közöttünk, nem szól ez ellen; mindez csak arra szolgál, hogy kénytelenek legyünk az együttélés mind jobb formáit keresni. A végső állapot, amelyhez el fog kelleni jutnunk, «egy általános, jog szerint igazodó polgári társadalom». Az emberiség történelme tehát nem is egyéb, mint a természet rejtett tervének a megvalósulása: egy tökéletes államalkotmány kialakulásának a története, amelyben aztán az emberiségbe ojtott összes képességek teljesen kifejlődhetnek. Ennek a tökéletes állami szervezetnek feltétele a külső béke, tehát a népszövetség is. A jóslatszerűség pikantériája teszi érdekessé Kant egyik erről szóló megjegyzését: «Mielőtt ez az utolsó lépés (az államszövetség) megtörténik, tehát kiképződésének csaknem feleútján az emberi természet a legkeményebb csapásokat szenvedi el, mégpedig a külső jólét csalóka látszatában...