Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 15. szám · / · Figyelő · / · Irodalmi figyelő
Az európai kultúrsüllyedésről a háború után sokan, sokszor és sokat vitáztak A spengleri filozófia pesszimisztikus echó-ja még nem halt el, a háborút követő lehangoltság és az önbizalom hiánya szívesen magáévá teszi a deprimáló elméletet, hogy az európai kultúra virága már kiélte magát és hervadásából semmi, még a civilizáció tébolyítóan gyorstempójú haladása sem fogja feléleszthetni. A kultúra és civilizáció kétnemű a szellemi fejlődés menetében, amaz a lélekadta értékek virágzása (erkölcs, vallás, művészet), emez az élet anyagi oldalait építi ki (technika, luxus, gazdaság.) A kultúrák halála törvényszerűség, aminthogy biológiai törvényszerűség a természetben a virágok születése és hervadásuk. A spengleri koncepció nem mutatja meg a kultúrák megsemmisülésének miértjét: kultúra teremtődik, él, virágzik és meghal. Miként a szerves lények biológiai élete.
A spengleri nyomasztóan szomorú kultúrelmélet után most egy reálpolitikus kapcsolódik be a vitába, éppen Spengler elméletének teljes elvetésével. Hantos Elemér új könyvével ("Das Kulturproblem in Mitteleuropa" Ferdinand Enke, Stuttgart, 1926.) az új "Mitteleuropa" pénzügyi és kereskedelempolitikai kérdéseinek széles és mélyenjáró megvitatása után most egy a gazdaságpolitika területén látszólag kívüleső problémát kapcsol be abba a nagy tervezetbe, amelyet Közép-Európa államainak nagyszabású egységesítésére nézve fektetett fel a háború befejezésével és esztendők óta hatalmas cikksorozatokban és könyvekben propagál.
Az új idők gazdaságpolitikai kérdéseinek ez a finom analitikusa a kultúrproblémák területén is tisztaszemű és tisztaszempontú diagnosztikusnak bizonyul. És a kultúrkérdés felidézése helyes is, mert szorosan egybeforr a középeurópai országok együttműködési tervének egyéb kérdéseivel. A kultúrközösség, a középeurópai kultúrák együttműködésének megteremtése jelentős haladást jelentene ezen országok gazdasági összeforrasztása felé, hiszen a mélyreható gazdasági és politikai különbözőség mellett az évszázadok óta meglévő középeurópai kulturális kapcsolat a leghatalmasabb összefogó erő Európa közepében.
A reálpolitikus szemével nézve Hantos sem tekinti a háborút az európai kultúrbénulás kizárólagos okozója gyanánt (mert a háború nélkül, ha későbben is, de elkövetkezett volna a kultúrsüllyedés), de a háború sokban és jelentősen meggyorsította a hanyatlás tempóját. Legkedvezőtlenebb kísérőjelenségei mindenesetre Közép-Európában mutatkoznak s minthogy az óvilág kultúrájának magva ezer esztendőn keresztül Közép-Európában eresztett gyökeret és terebélyesedett hatalmas tölggyé, a baj orvoslását itt kell végbevinni, hogy az egész kontinens kulturális fejlődése ne jusson a megsemmisülés lejtőjére.
A betegségek okainak leküzdése mindenkor a beteg gyógyulását eredményezi. Ebből az egyszerű és igazsággá vált tapasztalatból kiindulva Hantos sorraveszi a kultúrsüllyedés okait, amelyek szerinte kultúrpolitikai, pénzügy-politikai nemzetiségpolitikai és organizatórikus természetűek. A spengleri filozófia megvitatása nem kap ugyan helyet ebben a munkában, de a filozófus és reálpolitikus homlokegyenest ellenkező érvekkel alátámasztott vitája amúgy sem hozhat megnyugtató eredményt. A történész a filozófia légüres térségeiben arra a meggyőződésre jut, hogy a kultúra halála törvényszerűség, a kultúra fel nem támasztható többé: a megsemmisülés okai pedig - ismeretlenek. A reálpolitikus az adott körülményekből indul ki, reális okokat, reális módozatokkal fejteget és - reményt fakaszt. Az okok világosak, azoknak leküzdése talán meghozza a gyógyulást. A filozófus elmélete leverő, a reálpolitikus fejtegetése közelebb áll, mert remélni enged és ez utóbbi elmélet mindenesetre a felemelőbb, a vigasztalóbb.
A kultúra eddigi támogatói, a kultúra terheinek viselői: az állam és a nagyvagyonú magánosok megszűntek kultúrtámogatók lenni. Az államok költségvetésében mostohagyermek lett a kultúra életbevágóan fontos tétele. A faji rettegés túlzottságában a kultúra kárára a katonai kiadásokra fordítják az államháztartások legjelentősebb tételeit. A hadseregre szánt előirányzat Közép-Európában mindenütt sokszorosan túlhaladja a szellem fejlesztésére fordítandó összegeket. Ez a pénzügyi politika az első és legjelentősebb oka a szellemi bénultságnak Közép-Európában. A nemzetiségi politika ijedt defenzívában húzódik vissza más fajok, más nemzetek szellemi életétől. Nem értik meg egymás géniuszát. Félnek az egymás szellemi alkotásainak térfoglalásától. (A legerősebbek talán még azok a mély lelki tendenciák, amelyek a fajokban öntudatlanul vannak meg, de amelyek mégis leküzdhetők a - megértés útján.) A kultúrpolitikai okok szociális színezetet nyernek, ha közelebbről vizsgáljuk azokat. Mindenekelőtt a kultúrfogalom revíziója szükséges. A kultúra és civilizáció kétneműségének irreális volta azonnal feltűnik, ha hivatkozás történik arra, hogy a kultúra az élet megfinomulása a gondolat és az emberi munka útján. A civilizáció körébe utalt technika, gazdaság pedig éppen az élet könnyebbségét és kényelmét fokozza. A szociális kérdés magva pedig éppen az a távolság, amely az osztályokat a kultúra értékeinek élvezetében és értékesítésében elválasztja. A kultúra élvezése ne legyen többé egyeseknek, kiválasztottaknak előjoga, ne legyen egyes osztályok luxusa, monopóliuma, hanem ereje, öntudatos joga, élettartalma minden osztálynak, fajnak, népnek.
Mindeme bajok leküzdése, a mélyreható különbségek kiegyenlítése: a középeurópai kultúrszolidaritás megteremtése céljából Hantos egy ún. Középeurópai Intézet felállítását javasolja. Ez az intézmény - amelynek ideális szervezetét a szerző munkájában kifejti - elsőrangú erők bevonásával a szétforgácsolt középeurópai államszervezet kulturális, szellemi, gazdasági és kereskedelmi érdekeit szolgálná. A kölcsönös megértés útján létrejöhetne a mélyreható ellentétektől elhatárolt középeurópai kultúrák nagyszerű szintézise. Az új nemzeti államok elkülönült civilizációi idővel amúgy is tarthatatlanná válnak, mert kulturális alapjaik gyengék ahhoz, hogy önálló kultúréletet élhessenek. Az összes középeurópai államok gazdasági, kulturális és organizatórikus energiáinak együttműködése és kihasználása a Középeurópai Intézet mint központ útján hozhatja meg egyedül a beteg Közép-Európa gyógyulását.
Szuggesztív előadásban lebilincselő érvek, tiszta szempontok sorakoznak fel ennek a nagy ideának a megvalósítása mellett Hantos könyvében. Talán ezen az úton megmenthető még az a Közép-Európa, amely a háború előtt főleg diplomáciai fogalom volt, a háborúban katonai fogalommá vált és utána földrajzi fogalommá süllyedt, talán elérhető lesz így az, hogy kultúrfogalommá nemesüljön ezután, egy olyan egységgé, amelyből a politikai és gazdasági ellenségeskedések megértő felhagyásával kulturális és erkölcsi megértés alakuljon ki. - Az ezideig konzultált professzorok lemondó gesztusa után most egy új és kézenfekvő gyógymódot ajánl a magyartanár és az orvosi eskü erkölcsi szentsége azt parancsolja, hogy minden módot meg kell próbálni a nagyon súlyos beteg megmentése céljából.