Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 14. szám · / · Figyelő · / · Irodalmi figyelő
Révaiék régi könyves család Révai Leó és Sámuel a hatvanas években kerültek Budapestre Eperjesről és megalapították a Révai Testvérek könyvkereskedését. Az idősebbik testvér, aki a tudós könyvkereskedők típusából való volt, megcsinálta az Egyetem-utcában az első budapesti tudományos antikváriumot. Régibb könyvvásárlók még emlékezhetnek az érdekes öregúrra, aki szeretettel simogatta meg az eladott érdekes régi könyvet, fájdalommal vált meg tőle s egész életét a homályos bolt hátterében töltötte, öreg könyvek és árjegyzékek között. Ha rágondolok, szinte zavarba jövök, valóban láttam-e, vagy valamelyik Dickens-regényből emlékszem rá. Tudósok, amatőrök jártak boltjába s nem egyszer olyan tudományos vitákat lehetett ott hallani, akár az Akadémiában. A másik testvér, Sámuel, a könyvkereskedést folytatta a Váci utcában és hamarosan kibővítette könyvkiadó vállalattá. Munkájában korán kitűnő segítőtársra talált két fiában, Mórban és Ödönben. A könyvkiadó vállalat egyre nőtt, hatalmas könyvsorozatokkal lépett ki a piacra és csakhamar a vezető intézetek közé került. Egy nagy újítást hozott be még a nyolcvanas években a könyvterjesztés terén: a kolportázst, a könyveknek füzetenként vagy részletfizetésre való árusítását. Ez már Révai Mór műve volt, aki lipcsei tanulmányaiból hozta magával az eszmét, sok más könyvkiadói koncepcióval együtt. Míg testvére, Ödön, egyre inkább képzőművészeti érdeklődése felé fordult, Mór lett a könyvkiadó vállalat lelke. Vállalkozásainak irányát az említett berendezkedés szabta meg: leginkább nagy sorozatos műveket adott ki. Az Osztrák-magyar Monarchia írásban és képben c. nagy vállalatot, mely Rudolf trónörökös és Jókai égisze alatt indult meg, ő terjesztette, majd megszerezte Jókai művei nagyobb részének kiadói jogát, s ő szervezte meg a költő műveinek jubileumi díszkiadását. Jókai után Mikszáth Kálmánra fordult figyelme, majd sorban Ambrus Zoltán, Abonyi Lajos, Rákosi Viktor, Eötvös Károly összes munkáit adta ki. Már a huszadik század első éveire esik a magyar irodalmi műveltség szempontjából nagy jelentőségű Klasszikus Regénytár kiadása. Ez akkor nem bizonyult valami fényes üzletnek, akkor még a közönség nem volt hozzászokva Tolsztoj, Dosztojevszkij, Balzac, Flaubert s a többi nagy írók alkotásaihoz, de ma ennek a nagyobbrészt jó fordításokban, gondos és hozzáértő szerkesztés alatt megjelent vállalatnak a kötetei nagy értéket jelentenek s antikváriumi példányokban nagy áron kelnek el. Írók és olvasók legnagyobb része belőlük ismerte meg a világirodalom nagy regényíróit. Aztán a Világkönyvtár-t indította meg Révai, elsőrendű külföldi tudósok és elmélkedők műveinek sorozatát. Utolsó nagy vállalkozása a Révai-Lexikon volt, melyet maga is szerkesztett s háború, zűrzavar fennakadásai közben is csaknem egészen végéig vitt.
A Lexikon szerkesztésére hivatva is volt Révai Mór. Nagyon művelt, sokféle érdeklődésű és eszes ember volt, jó ítélőképességű, kitűnő üzletember és emellett hibáival, kiválóságaival érdekes egyéniség. Volt benne egy harci vonás, amit üzleti eljárásában is érvényesített. Szeretett és jól tudott vitatkozni, érdeklődött a politika iránt, egyidőben képviselő is volt, lelkes Tisza-párti, érintkezésben volt jóformán mindenkivel, aki a magyar szellemi életben jelentett valamit. Jól, sőt vervevel tudott írni, kétkötetes emlékiratai azokról az írókról, akiknek kiadója volt, nemcsak sok becses adatot adnak, hanem érdekesen, erőteljes stílusban vannak megírva, bizonyos nehezen leplezett szubjektivitással. Mint kiadót leginkább egy negatívummal lehet jellemezni: nem adott ki haszontalan dolgokat, még a pillanatnyi siker kedvéért sem, vállalatának kiadványai között alig találni efemer értékűt. Utolsó két évének tevékenységét már betegen és fogyott erővel, a lexikonon kívül Jókai centenáriumának rendezésére fordította és sokat dolgozott Jókai népszerűségének újjáélesztésén. Halálával egy érdekes, egyéni vonás tűnik el a magyar könyv életéből.