Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 13. szám
A nap tegeze tündöklőn törik meg
s a szirmok közt lövelli nyilait;
sallangos, sápadt virágokra Színnek
tüzével a sötét rostokon áthasit.
Olyan a nap, mint hirtelen belépett
fehér, arany, csillámló-prémes asszony
vagy, mintha holtak közt fakadna ének
forró és lágy és földöntúli hangon.
Parázsszemü, selymespilláju Isten-
asszony; ruhája, mint a rőzse zizzen
s lángoszlopot szökkent habkönnyü lába.
Az őszirózsák erdeje remeg
s ugy villanak szerény ciklámenek,
mint tépett, vérző szivek lángolása.