Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 11. szám · / · Figyelő · / · Film-figyelő
A világháború befejezése után újjáéledő és a világversenybe újra belépő német filmgyártás nagyon sokat köszönhet Joe Maynak, aki 1919-ben és 20-ban rendezett filmjeiben megteremtette a monumentális német film stílusát és filmdrámáival, amelyek az egész világon óriási sikereket arattak, mindenfelé beigazolta a német film nagy jövőt ígérő fejlődésképességét. "A hindu siremlék", a "Cezarina" és "A Páris grófnője" emlékezetes határállomásai maradnak a német kinematográfia hőskorának.
A nagy monumentális filmek után hosszabb szünet következett be Joe May rendezői működésében. A szünet után az első film, amely ismét ráirányította az érdeklődők figyelmét, Georg Kaiser jólismert színpadi művének, a "Kolportage"-nak filmváltozata, amelyet Németországban "Farmer von Texas" címen mutattak be, Budapesten pedig "A várkastély titka" néven került az elmúlt héten a közönség elé.
Az új Joe May-film igen nagy csalódást jelent mindazok számára, akik tisztában voltak az egykor vezető szerepű német rendező képességeivel. A várkastély titka nagyon jelentéktelen és nagyon közepes film, amely mellett szó nélkül kellene elhaladni, ha nem Joe May lenne a rendezője. Maga a Kaiser-darab sem tudja kellőleg kihozni a tendenciát, a ponyvatörténet persziflázsát. A filmváltozat pedig egyáltalában nem is törekszik erre: megelégszik azzal, hogy valóban ponyvát adjon és semmi többet. Ha nem látnánk elől a rendező nevét és nem ismernénk rá a német technikára, joggal nézhetnénk megszokottan buta amerikai filmdarabnak.
A várkastély titkának még olyan rendezői erényei sincsenek, amilyeneket nem hogy Joe Maynak, de még kezdő, kis rendezőnek sem engednénk el. Az új Joe May-film rendezése érthetetlenül vontatott és tempótlan és még csak annyit sem tud elérni, hogy a külső történet szövevénye világosan és áttekinthetően bonyolódjék ki a filmképek sorozatából. Nem sikerült ez sem, pedig az alig egyórás filmet kb. 180 felírás segítette ennek a célnak elérésében.