Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 11. szám · / · Figyelő · / · Irodalmi figyelő

Hevesy Iván: Új Föld

Az "Új Föld" fiatal magyar művészek, írók és színészek társasága. Az elmúlt hónapokban két estélyen léptek a közönség elé. Az első az új francia költészet, a második az "5 világrész költészete" bemutatást akarta. A legmodernebb lírikusok alkotásai vonultak fel, nagyobbrészt Tamás Aladár és Szegi Pál, az estélyek rendezőinek fordításában. A fordítások között több egészen sikerültet is hallottunk, egy részük azonban éppen nem mondható szerencsésnek. A külföldi líra reprezentánsai sem voltak kellő megválogatással együtt: nagy súly esett kevéssé jelentősekre, sokan viszont, súlyosabbak, teljesen elsikkadtak.

Hogy mindkét műsorukban csak idegen költőket szólaltattak meg, az felfogható mint e fiatal költők szerénysége és célszerű számítása: maguk elé bocsátották, egyúttal önmaguk igazolására, a modern irodalomnak azokat az értékeit, amelyeknek nyomába szegődtek a maguk költészetével.

Az Új Föld-Társaság nem antológiában vagy folyóiratban lépett a közönség elé, hanem színpadon. Ezáltal aktuálissá lett egy régi probléma: mennyiben sikerült az új mondanivalók új költői formájához új előadási formát is találni.

A versek előadásában alig tudtak új szavalási stílust mutatni. És ez igazán nem is lehet másképpen: valóban új szavalási stílus csak hosszas együttdolgozásból, rengeteg fáradságos kísérletből és az előadókkal együttnevelődött, összehangolódott közönséggel való állandó kontaktusból születhet meg. Az Új Föld-Társaság ma még sokkal fiatalabb annál, semhogy teljesíthesse ezeket a föltételeket. Az Új Föld szavalói, egy-egy felcsillanó hangot és gesztust leszámítva, alig tudtak valóban újat produkálni.

Sokkal több és sokkal szebb eredményt értek el azokkal a kísérletekkel, amelyekben az új kórus és az új színjátszó stílus kifejezési lehetőségeit keresték. Bemutattak egy darabrészletet a dadaista Tristan Tzarának "Felhőzsebkendő" című színpadi munkájából. Az egymást gyors pergéssel követő képek mozdulatlan és hangeffektusokban ritmizált fölépítése, e ritmusoknak és felépítéseknek parafrázisszerű megismétlődései sokkal többé, mint érdekessé tették ezt a kis szcenírozási kísérletet. A darab szereplői, Palasovszkyn kívül Martinek István, Thury Mária és Peéry Piroska, valamennyien határozottan tehetséges fiatal színészek. Nagy kár azonban, hogy nem mindig tudták vagy akarták követni merészségében és originalitásában a merész és originális Palasovszkyt.

Igaz, hogy nagyon bajos lett volna nekik az ő fantasztikus groteszkségekre és extrémitásokra hajló, túlontúl individuális színészi modorához alkalmazkodni. Ennek azután az lett a következménye, hogy a Tzara-darab játékstílusa nem mutatott hiánytalan egységet.

Véleményünk szerint sokkal úttörőbb jelentőségű a műsor másik kimagasló és egyúttal legnagyobb sikerű produkciója - az új kórus, amelyet Hannes Küpper: Így áll a dolog című verséből szintén Palasovszky szcenírozott és rendezett. Háromtagú férfi- és háromtagú nőikar recitálta a pompás költemény szakaszait és verssorait, meglepően színes, változatos, szuggesztív és széles dinamikai hatáskörben mozgó intonálással. Eltérően a Tzara-darabtól, a hang- és mozgáseffektusokat kettéválasztotta Palasovszky. Mint a kitűnő eredmény igazolja, nagyon helyes érzékkel. A hanghatásokat a két félkar hozta, a mozgáshatásokat pedig a két kórus közé beállított két táncosnő, akik a költemény elején egyhelyben maradva zártabb, stilizált mozgásokkal kísérték, bizonyos jóértelembevéve illusztrálták a vers képeit, később pedig a felszabadulás és az extatikus életöröm jelzésére felszabadult mozgásjátékot, táncot kapcsoltak a szavalókórus crescendo fokozásaihoz.

A szavalókórus, kiegészítéssel, ugyanazokból a színészekből alakult, akik a Tzara-darab figuráit személyesítették meg. A táncszerepekben két fiatal művésznő mutatkozott be: Kövesházy Ágnes és Magda Mária, akik expresszív erejű és mélységű, ifjúsággal és lélekkel teli produkciójukkal Palasovszky mellé kerültek az est sikerének középpontjába.

Szavalókórus: ez tehát az az eredmény, amelyre, mint a további lehetőségek legtermékenyebb kiindulópontjára kell rámutatni az Új Föld estélyei kapcsán. Az újszerű szavalókórus, amely Oroszországban már nagy magaslatokig jutott, megjelent a magyar előadóművészetben. Nem is most először. Az elmúlt esztendőben, a Zöld Szamár Színház előadásán már felbukkan ez a messze perspektívákba mutató új műfaj: Palasovszky írógép-orchesztere és Mittay László jazzband-recitativ-je Ivan Goll verseire. Palasovszky ezeket a tavalyi eredményeket vitte most tovább és így újra felhívta a figyelmet egy olyan kifejezésmódra, amelyből egy új szavalóstílusnál is sokkal több, talán az új dráma születhet meg.