Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 10. szám · / · Figyelő · / · Irodalmi figyelő
Egy új kulturális vállalkozás első eredményeit hozta a posta Kolozsvárról: három vaskos füzet, egy új folyóirat első három száma. Korunk a címe, szerkesztője Dienes László, a kitűnő esszéista, akinek a nemrégmúltban jelent meg érdekes könyve Művészet és Világnézet címmel. A "Korunk" a következő megjelölést viseli: világnézeti havi szemle. Ami a programját illeti:
"Főfeladatának azt tekinti, hogy megismertesse olvasóival a világot ma mozgató eszméket s elébe adja azt a tény- és eszmeanyagot, amelyből lehetőleg tiszta képet nyerhessen a mai világnézeti helyzetről. Tehát úgy a társas élet különböző formáiban, a politikai és gazdasági életben, mint a vallásban, a művészetekben és az irodalomban, az egyes tudományokban és a technikai fejlődésben megnyilatkozó új mozgalmakat és eszmeáramlatokat világnézeti szempontból méltatja és értékeli. Célja objektív, páratlan megállapításokat adni, ezért helyet ad minden világnézeti iránynak, amely valódi meggyőződésen alapszik."
Amint a célkitűzésnek ez a rövid foglalata mutatja, a Korunk azt a munkát akarja elvégezni, amelynek elvégzése a magyar kultúrában olyan égető szükséggé vált. Tisztító fényt vetni az eszmék és vélemények ellentmondásokkal küszködő mai anarchiájába. Ez a nagyjelentőségű program és e program beváltásának az első számokban adott rátája magasan kiemeli ezt a lapot a vidéki, erdélyi helyzetéből és az egész magyar kultúra jelentős és érdemes orgánumává avatja. Munkatársai között nagyon jó neveket találunk, az új nevek pedig, amelyek talán csak nekünk, magyarországi magyaroknak újak, méltóak az ismert jó nevek mellé.
A főprogramot beváltó nagyobb cikkek között két szépirodalmi munkát is találunk, azonban mindkettő teljesen beleilleszkedik a világnézeti kultúrprogramba: egy Dosztojevszkij-novella és A. Guidony Dizzy c. kis regénye. E két belletrisztikai értéken kívül a lap csak ideológiai közleményeket hoz és éppen ezért szerkesztőjének rátermettségét mutatja, hogy a lap mégis eleven, változatos és érdekes, mert majdnem mindig el tudja kerülni a nehézkességet és nagyképűséget. Különösen érdekes kultúrpolitika- és szemle-rovata, amely nagyobbrészt külföldi könyvismertetések kapcsán mutatja be korunk legkülönbözőbb problémáit. Néhány cím ezekből a rovatokból: "A késői középkor hangulata", "A hindu gondolkodás", "A progresszív Ausztria", "Szavalókórusok és szabadszínpadok Oroszországban", "Filmkultúra számokban", "A szellemi munka eliparosodása korunkban", "Harc Einstein körül", "A Golf-áramlat szabályozása", etc.
Nagy várakozással és reménykedéssel tölthet el ez a lap mindenkit, aki átérti és átérzi programjának szükségszerűségét és aktualitását. Egyben pedig örömmel üdvözölhetik mindazok is, akik a magyar kultúrélet sokszor óhajtott decentralizációjának megvalósítását várja tőle, vagy pedig azok is, akik a leszakadt magyarsággal való erős kultúrkapocs lehetőségét látják benne. És hogy a Korunk ilyen irányú hivatást is be fog tölteni, az nem nacionalista szempontból fontos, hanem azért, mert a magyar kultúregység újjátermelődése a magyar kultúra minden munkásának életérdeke. Hiszen a magyar könyvkiadás és minden egyéb szellemi produkció mai válságának legfőbb oka éppen az erdélyi, felvidéki és délmagyarországi fogyasztópiacok leszakadásában rejlik.