Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 7. szám · / · Figyelő · / · Képzőművészeti Figyelő
A Nemzeti Szalón legutóbbi csoportkiállításából ezt a két művészt ragadjuk ki.
Jándi Dávidot a Belvedere egy kiállításán mutatta be néhány évvel ezelőtt a lelkes Fónagy Béla. Akkori festményein a téma - a nyüzsgő emberalakok gomolya - alig hogy átderengett a sűrű és sötét tónuson. A tónusérzéke látszott akkor Jándi leginkább figyelmet érdemlő tulajdonságának. Egyben takarója is volt bizonytalanságainak és fogyatékosságainak. Azóta a sűrű tónus ködéből a világosság felé verekedte át magát. Kompozíciós képein most már jól megkülönböztethető a művészi szándék és a megvalósítás mértéke. Hatalmas tömegekké fokozott aktok, igazi húskolosszusok vannak rajtuk heves mozgásban. Tónus már alig fogja be őket, mégis sötétes és nem igazán színes hatásúak ezek a munkái. A formai túlzások sem hatnak rajtok meggyőzően. Sokkal szándékoltabbak és elhatározásból támadtak annál. A kifejezés ereje - és keserűsége - érződik azonban önarcképeiben. Jövőjének útjait mégsem ezek a munkái mutatják, hanem pasztelljei. Azokon nincsen emberi figura, nincsen semmiféle mesterséges kompozíciós törekvés. Nagybányának hagyománytól megszentelt tájait idézi rajtuk a művész, de nem úgy, mint ahogyan azt Nagybánya művészete szokta. Nem a természethez zárkózott hűséggel és áhítattal, hanem a színkomponálás elragadó önkényességével és lendületével. A sötét türkiz kékségében virítanak rajta a hegyek s a színkompozíciónak ez a lilás kékség az akkordkezdő hangja. Hozzá alkalmazkodik a többi szín. S azok is olyan tündérálomból életre csalt fantasztikus színek. Szebbnél-szebb képek s művészüknek eddig nem is sejtett tulajdonságát, sokat ígérő színképzeletét árulják el.
Farkasházi Miklósban vérbeli grafikus ütközik. A világot rajzos mivoltában látja - színtelennek, vagy kevésszínűnek - de rajza nem részletező, hanem egybefoglaló. Igen fejlett az érzéke a jellemző iránt és van bátorsága és megfelelő tehetsége is, a jellemzőnek kellő hangsúlyozásához. Enyhén torzító fantáziája jó segítője ebben. Fantáziája különben a legértékesebb tulajdonsága. Bár a japán fametszet hatása ma még megérzik rajta, azért nem kevésbé eredeti elképzelésekre képes. Felülről nézett és torzzá rövidült emberi alakjai, kozmikus tája, stilizált utcaképei megannyi érdekes és eredeti nyilvánulása sajátos képzeletének. Még alig ítélhető meg, hová fejlődik tehetsége, de annyi látnivaló, hogy ennek a fiatal művésznek már is stílusa van és hogy stílusa nem zsákutcára nyílik.