Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 7. szám · / · Figyelő · / · Irodalmi figyelő

Nagy Lajos: Gorkij Maxim: Gorgyejev Foma

Hetven esztendő előtti időből indult el Gorkij, mert főalakjának, Gorgyejev Fomának életét nem szűk körülhatároltságban, hanem időben és térben tágabb perspektívában írja meg. Az apának, Gorgyejev Ignácnak életén kezdi. Megtudjuk tehát, hogy az apa erős, nyers, feltörő férfi, aki a maga energiájával nagy vagyont szerez. Az első felesége elhal mellőle - lehet, hogy a durva bánásmód s a sok verés viszi a sírba -, a második felesége megszüli Fomát s még aznap meghal. Ahogyan Foma apját és anyját megismerjük, azt kell hinnünk, hogy némi lelki terheltséggel jött Foma a világra.

Fomát anyja hiányában az apa egy barátjának a családjához adja, ott növekedik hatesztendős koráig. Akkor magához veszi az apja s hogy legyen valami nő, aki gondozza, magához veszi a nővérét is, aki jámbor özvegyasszony.

Foma némi iskolát jár: négy elemit és négy polgárit, azután atyja nem taníttatja tovább, mert fölöslegesnek tartja az iskolában szerzett műveltséget, azt akarja, hogy a fia is kereskedő legyen, mint ő; örökölje a vagyonát s folytassa az üzletét. Húszéves korában már a fiút bevonja az apa az üzletbe s az eleinte derekasan meg is állja a helyét. Csupán a szerelmi életében mutatkoznak bizonyos zavarok: akarattalanul, boldogtalanul epedő, túl szemérmes, gyámoltalan.

Néhány szerelmi eseten keresztül mutatkoznak meg azok a lelki tünetek, amelyekkel az egészséges testű, szép és üde Fomának a lelki dezolúciója megkezdődik. Addig valahogyan tartja magát, amíg a kemény, kicsapongásaiban és viharos kedélyhullámzásaiban is munkabíró és ernyedetlen apa él. De mihelyt az apa meghal, elkezd Foma csúszni a teljes enerválódás lejtőjén. Boldogtalan a szerelemben, ivásba, mámorba menekül, házsártos és kötekedő lesz, elhanyagolja az üzletét, pénzének jórészét elpocsékolja; legvégül a vagyonából erős, egészséges és kegyetlen emberek: a keresztapa, kinél 6 éves koráig nevelkedett s annak fia, kiforgatják, alkoholistává züllik s kegyelemkenyéren tengeti nyomorúságos életét, kiégve, félkegyelművé tompulva.

A történet nem túlságosan érdekes. Hogy mit akar az író e történettel, az számomra kissé rejtett marad. Találgatni vagyok kénytelen s a szándékok burkoltságát a cári Oroszország szellemi atmoszférájában, s intézményes cenzúrájában keresem. Mert úgy látom, hogy társadalomkritika ez a "Gorgyejev Foma", egy ember életének s az ez életbe belefutó sok más orosz szálnak naturalisztikusnak mondott ábrázolásával. Az egész regénynek mintegy kulcsa az utolsó oldalakon leírt jelenet, amikor egy hajó fedélzetén Gorgyejev Foma a tisztes kereskedők gyülekezete előtt, hívatlanul és erőszakkal szólásra állva, ezeket mondja:

"Ó ti művészei az életnek! Mondd te Gustyin, szoktál-e néha az öcsédnek alamizsnát adni? Napi egy kopek már nem tenne tönkre... Hiszen eleget loptál tőle. Te Borbov miért rágalmaztad meg hazug módra a szeretődet, miért mondtad, hogy meglopott és miért juttattad börtönbe?! Ha ráuntál, ajándékoztad volna a fiadnak... Nem nagy eset lett volna, a másik fiaddal már régen összeszűrte a levet... Te meg Lup, nyissátok ki újból az örömtanyátokat és lopjátok meg a vendégeiteket, duplán. Ilyen becsületes pofával könnyű gazembernek lenni! Ki volt az tulajdonképpen, akit akkor a másvilágra liferáltál?" És így tovább.

Bizony, ez szép kis gyülekezet! Gazdag, hatalmas, tekintélyes emberek; erősek, szorgalmasak, pénzsóvárok, vallásosak és meglehetősen gonoszak. Erre a típusra jellemző, amire a haldokló Majakin tanítja gyermekeit:

"Éljetek egyetértésben és ne törjétek hiábavaló dolgokon a fejeteket. Jól jegyezzétek meg, nem az a dolog, nem az a szent, aki elrejtőzik a bűn előtt és egymagában él... A gyáva lélek nem véd meg a bűntől, így tanítja ezt az evangéliumi példázat. De aki ki akarja venni részét az életből, az nem riad meg a bűntől. Ha hibát követ el, megbocsátja az Úr. Az isten... a követelését nem fogja túlságosan szigorúan behajtani. Mert az örökkévaló szent és jóságos."

Ehhez a miliőhöz kellett volna Gorgyejev Fomának alkalmazkodnia, ebbe kellett volna beleillenie, ami annál természetesebb folyamat lett volna, mert hisz' ebbe a miliőbe beleszületett. És mégis kiütközött belőle, elkülönült tőle s a különbözésen felőrlődött az élete. De honnan eredt a kiütközés? Mi volt az oka? Degeneráltság, ifjúkorban szerzett lelki tulajdonságok, például az anya hiánya miatt, vagy az atya túlságos energiájának terrorja miatt szerzett komplexumok?

E kérdésre az író nem ad feleletet. Gorgyejev sorsát leírja, de nem magyarázza. Úgy látom, úgy áll az olvasó elé, hogy mindent ő maga sem tud; egy bizonyos mélységen túlnyitva hagyja a lehetőségeket. Éppen azok a részletei a legkitűnőbbek, ahol már csak sejt és sejttet, csak a jelenséget fogja meg s a "tovább nem ismerjük" akkordjával ereszti el. Például:

"Foma egészséges legény volt, megvásárolta az asszonyokat - összevissza, drágát és olcsót, szépet és csúnyát, gazdagon megajándékozta s hétről-hétre változtatta őket, de általában jobban bánt velük, mint a férfiakkal. Kinevette ezeket a leányokat, piszkos, sértő szavakat vágott a szemükbe, de ha velük beszélt, mégis félig részegen nem tudta leküzdeni gyermekkori elfogódottságát." - Egy bizonyos, szavakkal meg nem fogható tulajdonsága ez Foma lelkének, melyet az író végigvezet az egész regényen, amely jelentkezik nemcsak a nőkkel szemben, hanem az élet más jelenségeivel való viszonylatokban is, nem feladatszerűen, tehát mondvacsináltan, hanem misztikus valószerűséggel, tökéletes meggyőző erővel.