Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 6. szám · / · Nagy Zoltán: A pásztor
Ki tette azt, hogy legyek én
Pásztor a vadon rejtekén?
Ki az a hatalmasabb nálam,
Gazdám, akit még sose láttam?
Zord rétek szúrós szőnyegén
Legel szorongás, vágy, remény,
Száz vad kiméra öklelő
Búsa fejével fut elő.
Elhagyott sziklás hegytető
Félelmes borús etető
S hajtom őket, ha itt az óra,
Szívem vérére itatóra.
Leskődnek kányák és sasok,
A gondok gonosz farkasok.
Nem véd meg rejtek, völgy se hegy se,
Csengős bárányom nincs már egy se.
Leront a bércről a vihar,
Nyögök, mint szélben az ihar,
Galy rámsuhint és tép a tüske,
Kormoz a lángoló nyár füstje.
Ki tett pásztornak engemet?
Ki szabta meg a béremet?
Ki alkudta: naponta ostor,
Végén nehéz szív, könnyű bocskor?