Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 5. szám · / · Figyelő · / · Film-figyelő
Bibero néven új amerikai vígjátékszínész mutatkozott be a Tempo! Bibero! című darab főszerepében. A darab maga nem burleszk, hanem vígjáték, tehát valószerűen beállított komikus történet, azonban egész felfogása közel esik a burleszkhez, sőt motívumaiba is igen sok burleszkelem vegyült.
A Tempo! Bibero! alapötlete nagyon jó és nagyon hálás. Két vetélytárs küzd egy leányért, a kettő közül azonban annak van nagyobb esélye, aki több sportban tud rekordot elérni. A vetélytárs kitűnő lovas, kitűnő autóvezető és pilóta, Bibero ellenben még sohasem ült lovon, autón és repülőgépen. Véletlen körülmények összejátszásaképpen őt is mindenki bravúros sportolónak tartja és ő e közhiedelem kényszerítő hatása alatt versenyt lovagol, autót és aeroplánt vezet és éppen úgy véletlen körülmények következtében mindenütt döntő győzelmet arat. Sőt akarva-akaratlan úgy sodorják a véletlenek, hogy végül még mint győztes torreádort is ünneplik és jutalmul elnyeri a milliárdosleány kezét.
A téma jó, azonban éppen a hálás alaptéma könnyen megismételhető volta ennek az egyébként nagyon mulatságos darabnak kidolgozását erősen elnyújtotta. Ez pedig azért is nagy hiba, mert így a komikum ereje és az események tempója a darab második felében határozottan ellanyhult, ahelyett, hogy fokozódott volna.
Magából Biberotól semmit sem lehet várni. Színészi képességei a legminimálisabbak. Érdektelen megjelenésű, érdektelen játékú színész. Ügyes akrobata, semmi több. Jelentéktelen ahhoz, hogy komikus karaktert ábrázoljon, arca pedig nem elég buta arra, hogy például egy Pilotty-féle trotlit alakítson. A többi amerikai burleszkszínésszel, nem Chaplinnel és Keatonnal, de még a kisebbekkel sem lehet egy napon említeni.