Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 5. szám · / · Figyelő · / · Képzőművészeti figyelő
Hogy mi a "szignet", azt Kner Imre, a fogalom történeti előzményeire is kiterjeszkedve, jól elmagyarázza előszavában, amelyet Kozma Lajos kis könyve elé írt (Kozma Lajos szignetkönyve, Kner Imre előszavával. Gyoma, Kner Izidor kiadása). A szignet: nyomdai eszközökkel sokszorosított, szimbolikus tartalmú, vagy a puszta nevet magában foglaló jel, melyet az ember könyvébe ragaszt, mint exlibrist, vagy könyve belső borítékára nyomat, mint kiadói, vagy nyomdászi jelet, avagy árjegyzékére, csomagoló-papirosára stb. ragaszt mint cégjelet. Akármelyik vonatkozásában nézzük, apró grafikai termék, mely a merkantil grafika műfajához áll közel Nagyszerű múltja van. A régi könyvnyomtatói szignetek között minden ízükben átérzett kis remekművek maradtak reánk, melyekben koruk művészi fantáziája és ízlése a legszűkszavúbb módon örökült meg. Később elromlott a szignet is, mint az egész iparművészet, mert eltávolodott igazi hivatásától, anyagától, eredendő egyszerűségétől.
Kozma Lajos alapos ismerője művészete hagyományainak. Azok tanulmányozása közben talált vissza ő, ki valamikor maga is az anyagadta stílus sejtelme nélkül rajzolgatta exlibriseit tollal és tussal, minden grafikai ábrázolás ősi technikájához, a fametszéshez. És rábízta magát erre a stílushatározó eljárásra, amely anyagával és anyaga megmunkálásának nehézségeivel szinte rákényszeríti a tervezőt, hogy egyszerű legyen, kevésbeszédű és hogy képzeletét azok közé a határok közé szorítsa, miket a fa rostszerkezete megszab. Noha Kozma nem maga metszi fába elképzeléseit, a stílusba mégis nagyon beletanult. Kis kompozíciói a fametszet stílusának valóságos mesterművei.
Bámulatosan kevés eszközzel tud velük tartalmat megérzékíteni. Formailag az apró rajzok megannyi ornamentum, vonalmeneteknek egymásba csukódó összességei. Akár négyszögbe, körbe, oválisba zárja őket, akár bekeretezetlenül hagyja szabadon kanyarogni vonalukat, bizonyos szigorú törvényszerűség regulázza játékukat. A stílus.
Kozma ornamentumos képzeletét a kis könyv előszavában jól jellemzi Kner Imre. Azt mondja róla, hogy három elemből alakul: népművészeti emlékeiből, a múlt stílusaiból és önmaga modern érzéseiből. A népművészetnek valóban jelentős a szerepe Kozma egész művészetében. Az utóbbi hét-nyolc esztendő munkáiban azonban nem a tulajdonképpeni népművészet motívumaiból alakít, hanem annak a tizennyolcadik században a háziipar és kisipar útján a kor stílusával, a barokkal vegyült változatából. A magyar copf-korszak sújtásos, vitézkötéses, mézeskalácsszíves ornamentum-kincséből. Újabb vélemények szerint ez a korszak volt legmagyarabb kora népművészetünknek. Kozma nagy öntudatossággal és igen eredeti módon alakítgatja céljai szerint ennek a kornak motívumait és igen szerencsés hatásokhoz jutott általa nem csak grafikai műveiben, de például a bútoraiban is. Az, amit Kner Imre mint modern elemet mutat ki Kozma művészetében, voltaképpen a művész egyéni módja, lényének eredetisége, az egyéni stílusa. Nem mondanám korstílusnak, - hogy is lehetne ilyenről a mi annyira külön egyéniségekre bomlott korunkban szó! Ezt az egyéni stílusát mindenekfölött az anyagszerűsége jellemzi: az, hogy fametszetről lévén szó, a fametszet nyelvén beszél és hogy mikor ornamentumot alakít, benne marad az ornamentumfejlesztés logikájában. Úttörő eredmények és érdemek ezek a mi grafikai művészetünkben. Hatásuk már mutatkozik, ha egyelőre inkább csak Kozma ornamentumalakító módjának utánérzésében, sőt utánzásában is. Kozma nagy hatására egyébiránt mi sem jellemzőbb, mint hogy ornamentum-stílusa immár a külföldön, jelesül Németországban is utánzókra talált.
A gyomai Kner Nyomdának becsületére válik a kis könyv kiadása és művészi tartalmához méltó kiállítása.