Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 4. szám · / · Figyelő · / · Film-figyelő · / · Hevesy Iván: Buster Keaton
Buster Keaton alakításaiban megteremtett komikus figurának van még egy jellegzetes alaptulajdonsága a halálos komolyságon kívül: a naivitás, amely közös gyökerű a halálos komolysággal. Ez a naivitás nem a gyermeki tudatlanságból és ártatlanságból ered, hanem egy olyan ember naivitása, aki nem erre a világra való, aki a világ dolgaival valami különös relációban van, aki egyszerre közelebb is van a dolgokhoz, meg és cselekedeteit nem befolyásolják a gyakorlati élet szokványos beidegzései és mert mindent valami egyszerűbb és közvetlenebb logikával igyekszik megközelíteni. De távolabb is, mert a gyakorlati élettől való elszakadása nem nyújt értékelési lehetőséget a világ dolgaival szemben és irányukban tanácstalanul áll. Megint csak - groteszk és komikus fokon - ugyanaz a közelség és távolság az élettől, mint a művész távolsága és közelsége.
Keaton naivitásában egyesül az élettől elszakadt álmodozók dolgokból kiesett tanácstalansága és a tisztaszívű balgák együgyű jóhiszeműsége. Ez a naivitás és ez a balgaság aztán kétféle módon hat ki a komikus hős sorsában: vagy folyton a balszerencse üldözi és teljesedik be rajta, vagy pedig minden veszedelmek között ez a tiszta naivitás, mint csodás elhárító varázserő védi meg minden bajtól és menti ki szerencsésen minden nehéz és válságos helyzetből. Néha megérezzük, hogy a sorsnak őrangyali keze nem véletlenül vigyáz rá, hanem hogy ez a védő varázslat magából a hősből, annak ártatlan jóhiszeműségéből árad vissza legyőzhetetlen erővel. Sokszor azonban egyszerűen csak annak a szólás-mondásnak következetes teljesedését látjuk, hogy: "Bolondnak van szerencséje".
Az előbbi esetre, a tiszta balgaság sokszerűen védelmező erejére, legszebb és legjobban illusztráló példát két híres, nagyszabású burleszkvígjátékban találunk. Az egyik az Isten hozta, a másik a Buster Keaton a tőzsdén című. Mindkettőnek a meséje pompásan neki való, mert minden egyéb tekintetben is kitűnő lehetőséget nyújt sokrétű komikai tehetségének virtuóz csillogtatására.
Az Isten hozta! filmben egy 17-18 éves fiatalembert játszik, aki elutazik egy idegen városba apai örökségét átvenni. Szigorú meghagyása van, hogy óvakodjon egy ellenséges, vérbosszúra esküdött famíliától. Már a vonaton gyanútlanul összeismerkedik ennek a famíliának leánytagjával, meghívást fogad el tőle, délután pedig, a leány meghívásának eleget téve, beállít vizitbe a családhoz. Megjelenésére a fiúk pisztolyt ragadnak, de az apa leinti őket: a gyűlölt fiút védi a vendégjog, majd csak akkor fogják keresztüllőni, ha kiteszi lábát házuk kapuján. Mily pompás szatírája ez a hipokrita erkölcsi felfogásnak, a morálnak, amelynek jóindulata csak egy bizonyos megformulázott körön belül érvényes! Milyen nagyszerű paródiája a mai társadalomnak, amelyben nem a szív és az ész egyesült szerve tartja féken a dúvadösztönöket, hanem csak a kényszerű formák: a törvény, a többség előítélete, a "hospitality"!
Keaton, illetve az általa alakított fiatalember rájön arra, hogy csak úgy van biztonságban, ha minél tovább meg tudja hosszabbítani a vendégséget. Ott marad vacsorára, ott alszik, bekvártélyozza magát, szórakoztatja a házikisasszonyt, a ház férfitagjai pedig felváltva őrt állnak, felhúzott kakasú pisztollyal kezükben. Keaton él közöttük, mint egy angyal, mint Dániel az oroszlánok között, mindenkihez kedves és jó, azok is ilyenek hozzá - amíg az ajtó felé nem indul. Mintha tudatában sem volna a veszedelemnek, halálosan komoly, de egyszerűen, tisztán, nyugodtan naiv és optimista.
Középkori szentek legendáiban találunk hasonló alakokat. Akik gyermeki lelkek és akik csodát tesznek tiszta balgaságukkal, naivitásuk hívő erejével.
Buster Keaton a tőzsdén című filmben milliárdosfiú, az apja kitagadja egy Regina nevű táncosnő miatt, erre ő mint tőzsdés akar megélni. A tőzsdén megindul a kontremin akciója apja bányájának részvényei ellen. A bánya neve történetesen: Regina. Mindenfelől ezt a szót ordítják a tőzsdeügyekben teljesen járatlan fiatal tőzsdés felé. Ő kétségbe van esve, azt hiszi, mindenki a kompromittáló női névvel akarja bosszantani. Megfogadja ismerősei tanácsát és akárki mondja: Regina, ő rögtön azt feleli rá: "Veszem!" vagy azt, hogy: "Tartom!" És íme csoda történik: mint a bibliában a háborgó tenger, a tőzsde egy pillanat alatt lecsillapodik, a kontremin megbukik, a Regina-részvények árfolyama felszökik, a milliárdos papa megmenekül a bukástól, fiát visszafogadja, a Regina nevű hölggyel kapcsolatban a tévedés tisztázódik. Az ártatlan gyermek, a tiszta balga csodája volt ez, aki azt sem tudja, hogy mit cselekedett, az érdekek és a pénz vásárában nem akart ő egyebet, mint hogy ne halljon egy neki oly szörnyen bántó női nevet. A történet egyetemes szimbolikussága nem kétséges, még akkor sem, ha meg vagyunk győződve arról, hogy sem Keaton, sem a film írója és rendezője nem volt ennek a szimbólumnak tudatában.