Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 4. szám · / · Figyelő · / · Képzőművészeti figyelő
Mióta néhai Kőrösfői Kriesch Aladár a Zeneakadémia első emeletén festett freskóképét Cennino Cennini emlékének ajánlotta, azóta az ismeretlen quattrocentista festőmester neve a monumentális festés - a falfestés - fogalmát jelenti művészetünkben. Cennini "Trattato"-jában a kor és az iparosember kezdetleges és kicsinyes módján megörökítette mesterségének fogásait és titkait. Az ő adataiból rekonstruálta a maga számára Kőrösfői Kriesch Aladár a nedves vakolatra festés - az al-fresco-festés - eljárását. Sajnos túlságosan kevés alkalmat juttatott sorsa arra, hogy eljárását kipróbálja, fejlessze és elterjessze. Eredményeit sohasem őrizte titoknak: aki érdeklődést mutatott irántuk, azzal minden mondanivalóját szívesen közölte. Legszívesebben kevés tanítványával, kiket az Iparművészeti Iskolán oktatott.
Közülük három fiatalember mutatott legnagyobb hajlandóságot tanításai iránt: Leszkovszky György, Hende Vince és Diósy Antal. Ez a három művész lélek szerint is rokona volt Krieschnek: a valóságot a maga álomvilágán át megszűrő, érzelmes, lágykedélyű, áhítatot és tisztaságot sóvárgó félig próféta-természet, félig költő. Mint művész-temperamentumok is olyan rajzolva festők, amilyen alapjában a mesterük volt. Az olasz freskó legnagyobb mesterei, a toscanai falfestők is inkább csak a kontúrok közeit színnel kitöltő rajzolók voltak, semmint igazi festőtemperamentumok. A nedves falra festés technikai tudnivalóira maga Kriesch Aladár oktatta ki tanítványait, azon a néhány gyakorlati feladaton, melyet élete végső szakában a véletlen juttatott neki. A zebegényi templom kifestése volt közöttük a legjelentősebbik feladat. A tanítványok egész serege sürgött a kis dunamenti község vadonatúj templomában s aki a nála fiatalabbakkal a mester utasításait közölte, az Leszkovszky György volt, a tanársegéd.
Tíz esztendő is elmúlt azóta, de a zebegényihez hasonló feladat nem jutott többé ennek a finom érzékű művésznek. Az Iparművészeti Iskolában tanítja az ornamentum-tervezést, kevés szabad idejét pedig falfestés helyett papiros- és vászonfestéssel tölti. Kompozíciós vágyódásával a természetbe vonul el és annak önkényességeit alakítgatja a mérlegelő és megfontoló művész belátása szerint: stilizálja, vagyis egyszerűsíti és bizonyos elhatározás szerint szabályosítja a szabálytalant és rendszertelent. De mérséklettel és biztos érzékkel cselekszi ezt, ezért meg nem fosztja eredendő üdeségétől és igazságától a természetet. Tájképei igazi tájfelvételek, csak tömegben és színben megfontoltabbak elrendezettek, mint a valóságban. A biztos komponáló képzeletű művész szemével néz körül Leszkovszky a hegytetőről és ragadja ki az előtte szétfolyó tájékból azt a részt, amely magában is megkomponáltnak hat, mert tömegelrendezésben és arányosításban mintha tudatos művészi alkotás volna, nem is a véletlen műve. Szín dolgában a finomságok embere Leszkovszky, nem az erőé. Miként vonalkompozíciói, színkompozíciói is szabályosításai a valóságnak: fák zöldjének és rozsdaverésének finom egymáshoz arányosítása. Szentendrei Kisdunája, visegrádi Dunarészlete megannyi a természetből kikeresett kompozíció, felülről megnézett és finom színegységbe foglalt vonal- és foltszerkezet. Figurális munkái ezúttal kevésbé megragadók tájképeinél. Az angol preraffaelita ideál szerint keresi bennük Leszkovszky nem az érzékiesen, hanem a lággyá átszellemült, kissé effeminált spirituális szépséget.
Ugyanezt keresi Hende Vince is. A táji természet ábrázolása őt kevésbé foglalkoztatja, mint Leszkovszkyt. Az ő vágyainak hazája a fal, vagy az ablak, művészetének főeleme az emberi alak. Ennek ábrázolásában őt is a preraffaelita ideál vezeti. Az angol preraffelita festők tiszteletét Kriesch Aladár honosította meg itthon. Az ő művészetében azonban ezt az idegenből való ideált a népművészetből merített hatás ellensúlyozta. Tanítványai még nem jutottak el ehhez a másik forráshoz, az ő művészetük úgyszólva változata az angol preraffaeliták stílusának. Változata és Hende esetében önálló fejlesztése monumentális feladatok felé. Alig megközelíthető helyeken, zárkózott magánvillákban rejtőznek Hende falfestményei. Egy rózsadombi villát több mennyezetképe díszít. Azoknak kartonját és az alapjukul szolgáló színes vázlatokat bemutatta ezen a kiállításán, szomszédságukban pedig legújabb monumentális alkotásának, a miskolci színháznak nagy mennyezetfestményét. Mindezeknek a munkáinak komoly felkészültséggel, főként igen fejlett rajztudással indult neki Hende. Kitűnően ismeri az emberi alakot és finom érzékkel szerkeszti kompozícióba. A rajz egyelőre uralkodó eleme művészetének. Színeiben túlságosan az enyhe és lágy árnyalatokat keresi. Emiatt képei általában inkább erőtlen hatásúak. A döntő eredetiségnek is ezután kell még kiütköznie belőlük. Hihetőleg azt is kibontja belőle néhány nagy élmény, talán azoknak valamelyike, melyek Itáliában várunk reá, ahova Hende mostanában készül. Ideje, hogy betekintsen abba a világba, amelyben mestereinek, Krieschnek és a preraffaelitáknak művészete megszületett.
A cennisták csoportjának harmadik alapító tagja, Diósy Antal távol idegenben él. A művészgond hajtotta el hazulról s odakünn művészrobot a sorsa. Az ő képességeiről azért nem ad kellő fogalmat ez a kiállítás. Két kis gobelin rajta mindaz, ami magasabbrendű törekvéseit képviseli, többi munkája több gyorsan készült vízfestmény és krétarajz. Az akvarell kedves technikája Diósynak. Nagy művészettel is bánik vele. Ezek a kis munkái mutatják, mennyire a természettel egybenőtt a művészete. A természet üde színessége transzponálatlanul és stilizálatlanul virít rajtuk. Párizsi utcarészleteket ábrázoló néhány vízfestménye különösen finom kis alkotás.
A csoport három alapítója néhány meghívott művésszel egészítette ki magát. Róluk azonban nemigen van mit mondanunk. A Cennini-Társaság egy bizonyos stílust jelent, s azt a bemutatott három művész képviseli. Társaik többé-kevésbbé kiesnek az ő stílusukból.