Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 3. szám · / · Figyelő · / · Szinházi Figyelő
Kivételesen jó együttes, egyik fő magyarázata a rendkívüli sikernek. A kevés figura, ami a színpadon mozog, minden pillanatban betölti azt és mozgalmasabb képet ad, mint sok tömegfelvonulás. A játék stílusa hű tükre, sőt nagyító lencséje a darabénak - ösztönszerű érzéssel sokkal jobban talált bele ennek a kedves kis komédiának a velejébe, mint ahogy utóbb a kritika cselekedte. Francia könnyedségről, párizsi elmésségről beszéltek valami tehetetlenségi nyomaték hatása alatt, ami a sablonos jelzők formájában beleette magát a pesti kritikusok műnyelvébe. Szó sincs róla, ennek a kis darabnak semmi köze Párizshoz - csodálatos, hogy a formahű alakításokon keresztül nem vette észre senki, mennyire német humor ez, kedves emléke annak a kultúrának, ami a gemütlich Ofenpest idejéből maradt ránk örökségül. Nézzék meg Csortos pompás professzorát, ezt a remekbe készült "Fliegende Blätter" alakot (az elmaradhatatlan esernyővel, ami mindig elmarad), Forrai Rózsi komische Alteját, a tökéletes rajzot, amit mintha a halhatatlan Wilhelm Busch vetett volna oda három röpke vonással - tiszta "Humoristische Hausschatz" ez, egy jól ismert letűnt világ, csak az okos erdészkutya, a Kindermund, a Verplauscht és Vexierbild hiányzik. A főszereplők, Titkos és Törzs, meleg rokonszenvvel illeszkednek ebbe a környezetbe. Titkos doktorkisasszonya hibátlan. Egy éles és felejthetetlen szín a báj spektrálképében, tanulságul, hogy ez a ritka adomány ruganyos és erőteljes mozdulatokban, határozottan csengő hangban, biztos és férfias lépésekben éppen úgy megnyilatkozhatik, mint tipegő lágyságban, vagy szemlesütő selypítésben. Törzsről csak annyit, hogy mindent meg tud csinálni, amit szeret és akar.