Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 2. szám
Somlay Artúrnak
Ott rejtik a Rém bozótjai fent,
vad Simla s Vindhya hátán.
Fényt rá a vak Éjek csillaga csent
s kelyhébe vért fuj a Sátán.
Gyümölcse ocsú, de szűz töve szent
s ízében a Vágy sava fő.
Ez, ez az Alraune-tő.
Mindenkinek különös kegyet ád,
aki sanda titkába nézett:
ez itt belehal, azt bújtja a Vád,
vagy táncol, akárcsak a részeg.
Menj, tán a Harag mérgét szűri rád,
s szemedben a Láz tüze nő.
Mert ez az Alraune-tő.
De néha - de néha a néma körön
új nedvei szállni terelnek
és győzve vitán és győzve pörön,
kigyúlnak a drága Szerelmek
s a kedv-lagunán a kandi Öröm
sziveket meríteni jő.
Ím, ez az Alreune-tő.
Norvégből: