Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 2. szám · / · Komlós Aladár: Ady Endre

Komlós Aladár: Ady Endre
(A Nyugat tanulmány-pályázatán III. díjjal kitüntetett pályamű)
II.

Egy keserű és dacos pillanatban Ady maga is félreismerte magát. Nem fontos semmi, csak az arany és a vér, - kiáltja el ekkor a sekély, de pregnáns jelszót, amely még Zola, vagy Maupassant bęte humaine-jeinek életét sem fedi talán teljesen és ez a népszerűségre termett tömör mondat sokáig eltakarja Ady igazi lényének megismerését. (Könnyen lehetséges, hogy a jelszó Maupassanttól is ered, mert a francia elbeszélő "Allouma" című novellájában szó szerint megtaláljuk a "Vér és arany" eszméjét és szimbólumát: "De longues trainées d'or alternaient avec des trainées de sang - encore du sang, du sang et d l'or, toute l'histoire humaine - et parfois entre elles s'ouvrait une trouée mince sur un azur verdâtre infiniment lointain comme le ręve.") Így történt, hogy naturalista filozófiát véltünk követni, mikor átadtuk magunkat a véren- és aranyontúli világ legmisztikusabb hangulatainak... Az a jelszó eltakarta előlünk a valóságot, hogy, mikor a "Vér és arany" tömjénillatos, orgonabúgásos templomhajói alatt jártunk, már elárultuk divatos természettudományosságunkat.

De egyébként senki sem tudta jobban, miről van szó, mint Ady. Van egy frappáns passzusa, amelyből kiderül, hogy csodálatos tudatossággal látta a maga helyzetét a magyar költészet megelőző periódusával szemben és - ez ugyanazt jelenti - a szellemi fejlődésben, mint bárki. "Petőfi nem alkuszik" című tanulmányának egyik helyén bírálat tárgyává teszi az Arany-Gyulai-féle racionalizmus filozófiai alapjait és mély gondolkodással védi meg a természettudományosságtól elszakadó művészi fejlődését: "Sohase volt Petőfinek - óh néhai áldott, Istennél istenebb, örökös gyermek - lehetetlen érzése vagy gondolata. Mert amit érzett, amit ő bárhogyan, röppentve talán kigondolt, ahhoz azonnal hozzáadta a lehetőség hitét. Csak a gyermek becsületes s ha a homo sapiens gondolkozással van megverve, akkor - Petőfi Sándornak van igaza. Vagy érték, sőt kincs a gondolkozás, akkor komolyabban kell számolni vele, mint a vese eredményével. Ha az embert a tudata teszi emberré és magáévá, akkor minden tudat és gondolat: valóság. A szivárvány után futó gyermeknek sokkal nagyobb igaza volt, mint Arany Jánosnak, aki általában nem szerette a szivárványt. És ha Aranyt elégikus versre hangolta az, hogy az Akadémiában nem kap úri, sokszobás lakást, Petőfi átkot mondhatott volna azért is, hogy nem a versaillesi kastély az övé, ha netalán eszébe jut."

"Minden tudat és gondolat: valóság" - ez a meggyőződés az ismeretelméleti alapja Ady életének és költészetének. Illúzió a külső világ kizárólagos fontossága: Az a valóság - és a mind valóság, - amit a lelkünkben átélünk. nem villanhat hát fel a lelkünkben olyan vágy és képzet, amelyet ne kellene a legkomolyabban vennünk. Ha a külső ellenőrzés, vagy megvalósítás szempontjából még olyan képtelenek is.