Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 1. szám · / · Figyelő · / · Irodalmi figyelő · / · Nagy Endre: Reszonnanciák
Talán sohasem annyira fiatal Szabó Dezső, mint amikor az erotikai elemet keveri a regényébe. Kissé gyanús ez a tékozlás. Eszembe jut egy novella-író barátom, aki sohase látott még életében szegény egy nagyobb bankót, ennek folytán eszeveszetten költteti novella-hőseit.
Az ő regényében minden nőnek szeméből férfi-éhség lángol ki és minden "ágyék kitárul". A magányosan kiélt vágyakban szokta a serdülő ifjú a nőket ilyen egyoldalú műszerekké torzítani fantáziájával. Szabó Dezső kedvelt szava a "csecs". Szép szó. Olyan, mint a "becs" és a "kecs". És ha van "becsvágy", ajánlom Szabó Dezsőnek mint új szóösszetételt a "csecs-vágy"-at - az erotika bizonyos lokalizált eseteire.
Eszembe jut, hogy Móricz Zsigmond robosztus hősei mind nagyokat isznak, de a végén mindig kirókázzák. Freud professzor megállapíthatná, hogy ez azért van, mert Móricz Zsigmond bornemissza. Amikor isznak, akkor a regényhősök isznak, de amikor rókáznak, Móricz Zsigmond rókázik.