Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 1. szám · / · Figyelő · / · Irodalmi figyelő · / · Nagy Endre: Reszonnanciák
Mert ez is van a regényben. Szabó Dezső járatos a világirodalomban, tehát tudja, hogy az Erő drasztikus. Az őserő úgy működik, mint a vulkán, szóval nem megy el a tornaterembe, hogy súlyzókkal dobálózzék, hanem ércet, salakot egyformán hány a magasba.
Ennek folytán, amikor a baráti kör a kávéházi törzsasztal mellett az irodalomról vitázik, egyszerre az asztal alól földörren a "pú-pú". És az író meg is magyarázza mindjárt e hangzat biológiai, sőt bio-kémiai eredetét. Világos, hogy mikor Szabó Dezső ezt leírta, Rabelaisre gondolt. De mondjuk talán, hogy Szabó Dezső egy fordított Rabelais. Ha Rabelais megszólaltatja az Etnát, az úgy hangzik, hogy pú-pú. De Szabó Dezsőnél a pú-pú válik Etnává. Amiből az irodalom okleveles tanára mindjárt szabatosan meg is állapíthatná, hogy Rabelais humorista, Szabó Dezső ellenben romantikus.