Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 1. szám · / · Sipos Iván: A császár szakálla
Azt hitte, rögtön a rendőrtisztviselő elé kerül - s kételkedhetett-e, hogy az ezt követő első pillanatban minden tisztázódik és ő csorbítatlan presztizzsel határozhat: visszatér-e a trónra, vagy megmarad-e még egy keveset inkognitójában?
Nem így történt. Egyenesen a fogdába vezették s neki csirkefogók közt kellett töltenie az éjt. Megpróbált ugyan tiltakozni a jogtalan intézkedés ellen, de majd hogy pórul járt s erre elhallgatott.
Szemét sem hunyta le a méltatlankodástól, undortól és tehetetlen dühtől. Így virradt rá komoran, ólmosan a reggel. Végre felvezették kihallgatásra.
- Négyszemközt kell beszélnem Önnel. Nem is Önnel, a főkapitánnyal. Azonnal! - rontott rá haraggal az egykedvű rendőrtisztre.
- Maga megőrült! Üljön le!
- Kenyerével és jövőjével játszik, gondolja meg!
- Hallgass! - csattant fel a kapitány és megmutatta Henriknek csontos ökleit. Kénytelen volt szótlanul, mozdulatlanul, bevárni, míg szólítják.
- Neve? - kérdezte akkor a rendőrkapitány.
- Nem hajlandó a főkapitány elé vezetni?
- Annyit mondok, tisztességesen viselkedj itt, mert... Neved? Hogy hívnak?
- Cadürel Henrik... - súgta fojtottan a Császár, nehogy mások is meghallják.
A rendőrtiszt most már összeszorított fogakkal, dühtől villámló szemmel nézett rá.
- Annyit mondok neked, ne mókázz itt, ne próbálj szimulálni, mert megjárod!
- Candürel Henriknek hívnak és Verózia császára vagyok, kutya!
S a következő pillanatban megtörtént a hihetetlen: két erős ököl zuhant súlyosan és kérlelhetetlenül Verózia császárjának, Cadürel Henriknek borotvált arcára.
- Szimulálni próbálsz?! Majd megtanítalak én!... Ismerjük már ezeket a fogásokat, ne félj! Jól vigyázz, nehogy még felségsértésért is megindítsam ellened az eljárást, csirkefogó! Annyit mondok, vigyázz, mert - istenemre! - megtanítalak! - méltatlankodott a kapitány.
... Henrik nem kért többet ebből a tanításból. Vallott, ahogy a rendőrtiszt akarta.