Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 1. szám · / · Sipos Iván: A császár szakálla
Henriket vakká és süketté bénította ez a rajongó, édes, ismeretlen mámorral teli szerelem. Régesrégen megfeledkezett országboldogító nagy terveiről, sutba dobta az álmodozásokat, nem is élt úgyszólván, csak Rózsa mellett! Kizárólag csodával határos szerencséje őrizte meg attól, hogy személyét le nem leplezte a csókos meghittség részeg óráin... Így múltak el napok és hetek egymás után.
Mígnem egy nap - Bortalió elhatározását követő másnapon - Rózsa helyett a papával találta szemközt önmagát, szokásos látogatása idején. Csodálkozva nézett szembe az izgalomtól izzadó öregúrral.
- Nos, mi hír, kedves Bortalió? Valami mondanivalója van?
- Olyasféle. Komolyan szeretnék beszélni Önnel! - válaszolt.
Henrik legnyájasabb mosolyával ereszkedett egy plüssfotelbe.
- Hallgatom -mondta s egy könnyed mozdulattal Bortaliónak is engedélyt adott a leülésre.
Bortalió Péter lehunyta a szemét. Nem érzett, nem látott, nem hallott, nem akart megsértődni, kizökkenni eredeti elhatározásából, semmilyen felháborító viselkedésre és semmi körülmények között. Ehhez mérten ő kezdett beszédbe, gyorsan, semmi mással nem törődve, csak amit ő mond:
- Nézze fiatalember - kezdte - én látom, hogy maga nagyon érdeklődik Rózsa után és ő sem közömbös magával szemben. És ez természetes is, hiszen ez az ifjúság. De bocsásson meg, én, aki apa vagyok és felelősséggel tartozom lányom sorsáért, ilyeneket látva nem maradhatok tétlen. Biztosítanom kell a lányomat, mindenféle csalódástól, kellemetlenségtől. Ezt megérti ugyebár? Így aztán azt sem veheti rossz néven tőlem, hogy egy detektív-iroda közreműködésével mindent megállapítottam Önről és családjáról. Mindent, amire szüksége lehet egy gondos apának.
Henrikben meghűlt a vér. De az öreg zavartalanul folytatta:
- Így ismerem vagyoni helyzetüket, az Ön személyi pozícióját, mindent, Langfelder úr. És nem ejt kétségbe, hogy Ön a kezdet-kezdetén áll még, elvégre mindenki nem születhetik császárnak. De, ha az ember születésének körülményei nem is a legkellemesebbek, legalább ő igyekezzen segíteni önmagán. Munkával, szorgalommal, kitartással. Miután Rózsa szereti Önt és alighanem Ön is szeretné feleségül venni a leányomat, kell, hogy előbb egzisztenciáról gondoskodjék.
Henrik most felkacagott megkönnyebbülten. Bortaliót, minden elhatározása ellenére is, ez kizökkentette nyugalmából. Élesen folytatta:
- Igen, igen, hiába nevet! Nem lehet arra számítani, hogy Rózsának van! Tessék előbb megteremteni a keretet a házassághoz, máskülönben - szédelgés lenne az eljárása.
- Eh, félreértett!
- Nem, ezt nem lehetett félreérteni! - makacskodott az öreg. - Ezért aztán kénytelen vagyok nyomatékosan felkérni: nyilatkozzék, van-e valami komoly terve, melynek alapján aztán később szó lehet a házasságról is, ha őszinték a szándékai, illetve az érzései!... Így van. Remélem, nem akarja eddig való tétlen életét folytatni s így meglopni amúgy sem túlságosan hosszú emberi életét!...
Hogy van-e terve? Henrik arca a boldogság mártír-mosolyába szépült. De még mennyire! Igaz is: a terve! Hogy elhanyagolta! Szabad volt, - szép dolog az? Hiszen neki először a birodalmát kell megváltania ahhoz, hogy önmaga is boldog legyen!
- Igen! - mondta határozottan, komolyan. - Én egy nemes, szent missziót vállaltam magamra s hogy ezt mielőbb teljesíthessem, szükségem volna... szeretnék újságíró lenni!
- Bravó, fiatalember, bravó barátom! - lelkesült fel egyszerre érthetetlen fokra Bortalió. - Végre egy okos terv. Az újságírás szép pálya. Viszi az embert, ha kis képesség van benne! Ez már beszéd! Nekem van egy bátyám, akinek nagy lapvállalata van. Oda beajánlom szépen. Rögtön megírom neki a levelet!
Nyomban felugrott s perc múlva már jött is vissza az ígért levéllel.
- Itt van barátom, vigye. Szerencse fel! Aztán minden csak magától függ, kizárólag magától! Na, Isten áldja, barátom, küldöm Rózsát, búcsúzzon el tőle, mert másfél óra múlva indul a vonatja. Nem szeretném, ha lekésné.
Henrik, aki előbb öntudatosan mosolygott, most gyanakodva nézett a levélre. "Dervalon" - olvasta róla a címzést és a szívébe szúrt valami eddig ismeretlen fájdalom. Hiszen Dervalon legalább háromszáz kilóméterre van Verozótól!
Bortalió, mintha megmérgezte volna gondjait, még visszafordult az ajtóból.
- Azért ne csüggedjen el, a nyarat Médeán töltjük s az tíz percre van Dervalontól. Akkor találkozhatnak párszor Rózsával... Na, Isten vele!
Eltűnt s Henrik most magára maradt a rászakadó kellemetlen meglepetéssel, mint kísérete Budapesten, pár héttel ezelőtt...