Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 1. szám · / · Sipos Iván: A császár szakálla
A cerclenek vége volt. A Császár megindult és a polgárok számára ezzel elmúlt az Ünnep, mely negyedév óta egyre sűrűsödő izgalommal, egyre feszültebb várakozással fészkelt a lelkeken.
Fenséges és felejthetetlen, elbűvölő és magasztos pillanat! Büszke öröm boldog, diadalmas mosolya vonaglik az arcokon. A lelkesedéstől, meghatottságtól, célok, tervek, hitek, vágyak elérésétől fáklyázó szemek szinte fátyolos csillagában még ott bujkál gyújtogatva a fiatal Uralkodó katonásan rövid, utánozhatatlanul felséges, leereszkedést mutató és mégis a trón misztikus magasáig emelő utolsó kézmozdulata: a búcsú!... Egyetlen gesztus megszokott, enyhe ívében húsz ember kitüntetése, előléptetése, híre, neve, rangja, karrierje és titkolt, csak a lélek legmélyén melengetett álma zsúfolódott össze. Az embervágyak napjának szemkápráztatóan dús verőfénye volt ez a látogatás: a trónszék rejtelmes és titokzatos magasságából leszálló Császár maga a Nap, kinek mosolyából éppúgy jólét, áldás, derű és békesség fakad, mint amikor az a másik, de utálatosan demokratikus égi teregeti a földre sugarak langyos, muzsikás ölén a tavasz illatét.
A Császár, ez a huszonhatéves, szép és kedves, lebilincselően közvetlen és jólelkű szőke ifjú már újra megközelíthetetlen. Már újra az Udvar csillagmagasában jár-kel, napsugaras és tündöklő ragyogással. De örök emlék, hogy itt volt, hogy közvetlen közelről láthatták és hallhatták a hangját és felelhettek leereszkedő kérdéseire.
- Igen, Császári Felség, legalázatosabb alattvalója Bordelaur Henrik, Gazou polgármestere...
- Oh, boldog vagyok és életem egyetlen pillanatában sem tévesztem szem elől, hogy Verozia történelmének legdicsőségesebb fejezete ebben a városban zajlott le!...
Valóban, az urak valamennyien mélységes megilletődéssel gondoltak a négyszáz év előtt elmúlt napra, mikor Korcsiankó Hermann, gazói kurtanemes egyetlen tőrdöféssel elintézte a Barceldamm-dinasztia sorsát, mely két évszázadon át sanyargatta Veróziát. Ez a tőrdöfés, melyet két éven át tartó véres, de dicsőséges polgárháború követett, nyitott utat a Cadüreleknek Verózia trónjára... Csak természetes, hogy most uralkodó VI. Henrik, az utolsó Cadürel a történelmi nevezetességű napon Gazou és Korcsiankó herceg vendége és még természetesebb, hogy a hatalmas várossá fejlett Gazou, a birodalom második fővárosa, jelentőségéhez méltó fénnyel igyekszik megünnepelni a történelmi évfordulót...